Népbírósági perek a horthysta politikai elittel szemben

Rop­pan­tul ma­gá­tól ér­te­tő­dő, mégis szám­ta­lan­szor fe­le­dés­be me­rül, hogy az em­be­ri tár­sa­dal­mak egyik leg­főbb ér­té­ke a bé­ke, s a ha­tal­mat gya­kor­lók­nak szám­ta­lan­szor az egyik leg­na­gyobb bű­nük, ami­kor a konf­lik­tu­saik ke­ze­lé­sé­re a vég­ső érv­hez, a fegy­ver­hez nyúl­nak. A há­bo­rúk min­dent elpusz­tí­ta­nak: békés épí­tő­mun­ká­val fel­hal­mo­zott ja­va­kat, kul­tu­rá­lis ér­té­ke­ket. Ám míg mindez így-úgy pó­tol­ha­tó, sőt a he­lyük­re nemegy­szer kor­sze­rűbb ter­me­lé­si szer­ke­zet, ha­té­ko­nyabb gaz­dál­ko­dás ke­rül (s ek­kép­pen iszo­nyú áron a há­bo­rúk hasz­not is haj­ta­nak), ad­dig a kiol­tott em­be­ri éle­te­ket so­ha nem le­het visszaad­ni.

Ezért is he­lye­sel­he­tő, hogy a mintegy öt­ven­ötmil­lió em­ber­éle­tet kiol­tó má­so­dik vi­lág­égés után szé­les kör­ben meg­tör­tént a fe­le­lős­ség­re vo­nás. A ma­gyar eset kap­csán sem mond­ha­tunk mást. A lé­nye­get nem ta­kar­hat­ja el a pe­rek­kel együtt járó szám­ta­lan mél­tat­lan­ság, mél­tány­ta­lan­ság, igaz­ság­ta­lan­ság. Az aláb­biak­ban a hor­thys­ta po­li­ti­kai elit­tel szem­ben le­foly­ta­tott nép­bí­ró­sá­gi pe­rek főbb jel­lem­zőit te­kint­jük át. Az elit fo­gal­mát a szó szo­cio­ló­giai ér­tel­mé­ben (te­hát nem ér­ték­té­te­le­ző jel­leg­gel) hasz­nál­juk. Ab­ba azo­kat a nyi­la­so­kat is be­so­rol­juk, akik 1944. ok­tó­ber 15. előtt po­li­ti­kai be­fo­lyást sze­rez­tek.