A Tanácsköztársaság történetének egyik legtöbb vitát kiváltó eseménye mind a mai napig a Vörös Hadsereg eredményes mozgósítása maradt. A sikeres toborzást mindegyik oldal a saját szempontjai szerint próbálta értelmezni.
Az 1990 előtti történetírás jobbára az emberek forradalmi meggyőződését hangsúlyozta, míg az 1990 után született művek – részben támaszkodva a két világháború közötti visszaemlékezésekre – a résztvevők nemzeti érzéseivel magyarázták az eredményes mozgósítást.
Az alábbi cikk arra tesz kísérletet, hogy meghaladja ezt a két magyarázatot, és társadalomtörténeti szempontból próbálja megvizsgálni, hogy milyen tényezők álltak a Vörös Hadsereg sikeres toborzásának hátterében.
Amikor 1919. március 21-én kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot, az új rezsimnek igen súlyos politikai kihívásokkal kellett szembenéznie. A Károlyi-kormány bukását hozó Vix-jegyzék követelései Damoklész kardjaként lebegtek az új állam vezetői felett. Kun Béla és társai számára nyilvánvaló volt, hogy a román és csehszlovák csapatok bármelyik pillanatban támadást indíthatnak, elfoglalva a Párizsban nekik ígért területeket. Ráadásul az őszirózsás forradalom sikertelen hadseregszervezési kísérletei nyomán a haderő szinte teljesen szétesett állapotban volt. A korábban sorozott katonák nagy részét már elbocsátották, miközben alig néhány tucat újonc jelentkezett a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
