A kiátkozott Károlyi

Milyen értelmes pozíciókat foglalhat el az ember olyan történeti vitában, ahol nem a múlt körültekintő értelmezése, hanem jelenbéli szembenállásaink és gyötrelmeink visszavetítése, igazolása a tét? Szakszerű új olvasatok helyett az eltitkolt, meghamisított történetek leleplezésével s velük együtt a vizsgált események forrásanyagát először tárgyilagosan, kritikusan feltárók és értelezők lejáratásával még soha nem jutott előbbre a történelem. Új források, illetve a régiek újraértelmezése nélkül, a régi szakirodalom célirányos válogatásából, történeti álomfejtésekből, elfogult kortársak gyűlölködő röpirataiból nem igazán készülhetnek új szempontú megközelítések.

Vannak korszakok, események, jelenségek és személyiségek, amelyek makacsul megtapadnak a generációs és a kulturális emlékezet vízválasztóján, ahol az események kortársai által kitermelt szembenállások és megosztottságok máig megosztó tradíciók hordozói. Ahol a hazai és nemzetközi levéltári, sajtóanyag, hagyatékok és memoárok elfogulatlan kritikáját a mai napig erős érzelmi töltetű interpretációk nehezítik. A 20. századi magyar történeti közgondolkodás és nemzeti identitás szempontjából egyaránt ilyen történeti jelenség-együttesnek számít az első világháború utáni húsz hónap három magyar szempontból tragikus kulcseseménye.

A soknemzetiségű történeti magyar állam felbomlása, a kommün és az ellenforradalmi rendszer nemzetközileg egyformán diszkreditálódott ámokfutása, illetve a magyarok millióinak kisebbségi helyzetét rögzítő trianoni békeszerződés. S mindezek egyik főbűnöseként – immár másodszor az elmúlt kilencven évben – ismételten és az 1920-as évek argumentációját felmelegítve – egyre többen gróf Károlyi Mihályt jelölik meg.

Makkai Sándor erdélyi püspök máig érvényes felszólítását érdemes itt megidéznünk: eszerint bármely más mozdulat előtt végezzük el a „magunk revízióját”. Ehelyett sokan ma is a „magunk mentségét” keresik. Mások – szomszédok, győztesek, nagyhatalmak, szocialisták, kommunisták, zsidók, liberálisok, pacifisták stb. – bűnösségét állítják előtérbe. S a velünk szemben ellenséges világ összeesküvésének leleplezését tekintik célravezetőnek. Hogy mi a cél? Nyilván saját igazuk bizonyítása. Bibó minden racionális intelmét félretéve, a világ velünk szembeni adósságának törlesztését sürgetve, szeretnék néhányan Károlyi kiátkozásával jelezni és nyomatékosítani: nem engedünk a 63 vármegyényi magyar történelemből.

Ha jól számolom, a legutóbbi hónapokban megjelent – Tormai Cecile-hez, Nyékkhegyi Ferenc