Német polgári személyek deportálása és fogva tartása a Szovjetunióban

A Szovjetunióba deportált németek jórészt ismeretlen csoportját alkotják azok, akik nem vettek részt a harcokban, nem tartoztak se a német haderők, se német paramilitáris szervezetek kötelékébe, így nem hadifoglyok voltak, de még csak nem is a szovjet katonai bíróság által börtönbüntetésre ítélt személyek. Civilek voltak, akiket az NKVD fegyveresei erőszakkal hurcoltak a Szovjetunióba 1944–45 fordulóját követően – többségükben a német nemzetiszocialista politikáról alkotott nézeteiktől, illetve a náci politikában való részvételüktől függetlenül.

Valójában ezek a deportáltak az ún. „természetbeni jóvátétel” (élő jóvátétel) részét képezték, akiket elfogásukat követően a Szovjet­unió területén működő nagyszámú munkatábor valamelyikébe szállítottak. Itt kényszermunkára fogták őket, azzal a céllal, hogy a német „Wehrmacht” okozta rombolás és pusztítás következményeit felszámolják a Szovjetunió különböző területein. Mivel gyakran nem állt rendelkezésre 17 és 45 év közötti férfi munkaerő, az NKVD fegyveresei asszonyokat, fiatal lányokat, gyermekeket, valamint időskorúakat is elfogtak. Többségük azonban gyengének bizonyult a szélsőségesen mostoha körülmények közötti munkavégzésre, sőt, legalább egyharmaduk az utazás és a táborhelyek viszontagságos körülményei okozta kimerültséget sem élte túl.