rubicon

Néhány emlékem az emigrációról

Visszaemlékezés
5 perc olvasás

Az e lapban szereplő tanulmányok zöme nem saját élményeken alapul, hanem tudományos kutatások eredménye. Bár én csak a magam tapasztalatait írom le, a közölt adatok helytállóak. Korábban szerepeltek már publikációimban, s előzőleg a személyekkel, helyekkel és eseményekkel kapcsolatos minden elérhető okmányt felkutattam és pontosítottam. Nem részletes beszámoló ez, csak néhány jellemző és jelentős eseményről számolok be.

Az emigránsok első és legfontosabb problémája az, hogyan viszonyul ügyükhöz a befogadó ország. Azt hiszem, hogy Kossuth Lajos – főleg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában végzett emigrációs tevékenysége – óta nem fogadtak magyar emigránsokat olyan szimpátiával, mint amilyet az 1956-os forradalmárok élveztek. A Nyugat lelkifurdalása, amiért nem segített bennünket, fokozta ezt a szellemet.

A 200 000 emigráns zöme a jáki templom mellett lépte át az osztrák határt. Mi is ezen az úton mondtunk búcsút Magyarországnak. Huszonnégy órán belül egy bécsi magyar család Herren Strassén álló házában léptem kapcsolatba az amerikai diplomácia képviselőivel, akik azonnal ún. safe house-ban helyeztek biztonságba, s közölték, hogy az USA kormányának vendége vagyok. Karácsony előtt Washingtonba vittek, ahol Kéthly Annával megalakítottuk a Magyar Forradalmi Kormánybizottságot, amelybe meghívtuk Kővágó Józsefet is, és közöltük azokkal a szabadságharcosokkal, akik a Forradalmi Tanács megszervezésén már dolgoztak (Kiss Sándor, Nyeste Zoltán, Raksányi Árpád),

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.