Pest, Buda és Óbuda, valamint a Margit-sziget egyesítéséről az 1872. évi 36. törvénycikk rendelkezett, és Budapest ekkor megállapított közigazgatási határai 1950-ig lényegében változatlanok maradtak. Kisebb kiigazítás 1930-ban történt, amikor a fővároshoz csatolták az 1920-as években kiépített csepeli állami kikötő területét, valamint Budakeszi határából a főváros tulajdonát képező erdőrészt. Az országgyűlés 1949. december 20-án szavazta meg az 1949. évi 26. törvényt, amely 1950. január 1-jével Budapesthez csatolt 7 addig önálló várost és 16 nagyközséget. Budapest azóta létezik a mai határai között. Nagy-Budapest létrehozása nyilvánvalóan a Rákosi nevével fémjelzett diktatúra berendezkedésének egyik állomása volt. Az addig is nagy beépítetlen vagy lazán beépített területekkel rendelkező főváros kiterjedése ezzel több mint kétszeresére, 207 km2-ről 525 km2-re nőtt. „Kis-Budapest” 1 millió 58 ezer fős lakosságát 531 ezer fővel gyarapította a „második városegyesítés”.
Régóta meglévő és napjainkban is rendre felbukkanó nézet, hogy Nagy-Budapest a mai formájában a Rákosi-rendszer megalomán alkotása, politikai indítékból, a szakmai szempontokat felülírva csatoltak olyan területeket is Budapesthez, amelyek arra „még nem értek meg”. Tény, hogy a belső kerületeket és a becsatolt területeket teljesen uniformizáltan
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
