Nádor vagy helytartó?

Törvény és szokás alapján Magyarország nádora egyúttal a magyar király helytartója is volt. A király akadályoztatása, külföldön tartózkodása, kiskorúsága vagy a halála után bekövetkező interregnum idején bizonyos királyi jogokat gyakorolhatott. A Habsburg-ház trónra jutása előtti évszázadok folyamán a nádorispánnak, a királyi udvar egykori palotaispánjának – tehát a király magánalkalmazottjának – tisztsége fokozatosan fejlődött, tágult. A 15. században a nádor már nemcsak a király, hanem az ország hivatalnoka is, vitathatatlanul az első közjogi méltóság a király után, függetlenül attól, hogy törvényadta jogkörét a királyi hatalom erősödése vagy gyengülése esetén ténylegesen miként gyakorolhatta.

A Habsburg királyok – ha tehették – nem töltötték be a nádori széket, inkább helytartókat neveztek ki. A kiterjedt nádori jogkör ugyanis sértette az uralkodót, útjában állt központosító törekvéseinek. Míg a Habsburg uralkodók helytartót kívántak Magyarországon, a rendek nádort, aki egyúttal helytartó is. Ez az ellentét évszázadokon keresztül, még a főherceg-nádorok korszakában is kimutatható.

A rendek ragaszkodtak a nádorság intézményének fenntartásához és a nádorválasztáshoz, ugyanakkor erőteljesen hangoztatták, hogy az ország nádora egyben a király helytartója. A király és a nemzet a helytartóság lényegét nem azonos módon értelmezte. Az uralkodók megbízhatóbbnak, veszélytelenebbnek, korszerűbbnek tartották a helytartóságot s jogkörét tekintve kevesebbnek a nádorságnál. A rendek szerint viszont a nádor helytartósága a királyi hatalom erejének és fényének egy részét is átviszi a nádorságra, jogkörét kitágítja, felerősíti. A 16. században kialakult helytartóságot csak kényszerbő1 fogadták el, míg a nádor helytartói tisztétől jogaik fokozott biztosítását várták.

Magyarországon nem vált általánossá az alkirály cím, rendi felterjesztésekben azonban gyakran előfordul. Esterházy Pál nádorsága idején a megyék, hozzá küldött folyamodványaikban nemcsak az ország első columnájának nevezték a nádort, hanem vicerexnek, vicekirálynak is, kifejezve óhajukat, hogy a teljes jogkörét gyakorló nádor a királynak alkalomadtán a Habsburg-uralom előtt szerzett jogokkal felruházott helyettese legyen.

1526-1530 Báthory István1554-1562 Nádasdy Tamás1608-1609 Illésházy István1609-1616 Thurzó György1618-1621 Forgách Zsigmond1622-1625