1526-ban zajlott le Mohácsnál a török háborúk egyik legfontosabb összecsapása. A csatát megelőző katonai döntések, a felvonulás üteme, a végvárak feltartóztató hatása olyan objektív tényezőket generáltak, amelyek meghatározták a csata lehetséges helyét, és jelezték a szemben álló seregek harcértékét. A csata eredményére azonban a szubjektív vezetői döntéseknek és a történések véletlen összejátszásának is jelentős hatása volt.
Az, hogy egy csatában melyik fél arat győzelmet, stratégiai és taktikai tényezőktől függ. Ez utóbbi a hadvezér és a katonák csatatéren nyújtott teljesítményét foglalja magába. Sem a túlerő, sem a jobb fegyverzet nem jelent biztosítékot a győzelemre, hiszen ezek hatását a jól megválasztott taktika, a helyzetfelismerés és az időben meghozott döntések felülírhatják. A stratégiai döntések és lépések viszont sokkal mélyrehatóbb következményekkel járnak, az itt elkövetett mulasztások és hibák okozzák, hogy végül a csatában győztes fél is elveszítheti a háborút.
1526 márciusában kapott megbízható híreket II. Lajos király arról, hogy Szulejmán szultán abban az évben Magyarország ellen készül. A Szent György napjára (április 24.) meghirdetett országgyűlés úgy határozott, hogy az országos hadak gyülekezését július 2-ra
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
