Mátyás király elfoglalja Bécs városát

Hunyadi Mátyás magyar király (1458–1490) és Habsburg III. Frigyes (1452–1493) német-római császár közötti ellentét gyökereit a XV. század közepén találjuk. A vegyesházi királyok időszakában többször fellángoló trónviszály e két jeles szereplője, dinasztiája – a Habsburgok és Hunyadiak –, a Szent Korona birtoklásán és a Magyarország feletti uralom miatt került többször is fegyveres konfliktusba. Habsburg V. László 1457 végén bekövetkezett halálakor a magyarországi rendek Hunyadi János másodszülött fiát, Mátyást hívták meg a trónra 1458. január 24-én. A két uralkodó, Frigyes és Mátyás, a pápa diplomácia közvetítése nyomán 1463 júliusában Bécsújhelyen kötötték meg azt az egyezményt, amelynek értelmében komoly váltságdíjért, 80 ezer aranyforintért cserébe Frigyes átadja a Szent Koronát és Sopron városát Mátyásnak, aki e szerződésben vállalta, hogy amennyiben törvényes fiúörökös nélkül halna meg, úgy Frigyes és utódai öröklik majd a magyar trónt. Mátyás látszólag nem vállalt nagy kockázatot, hiszen ereje teljében lévő fiatalemberként nem volt mitől félnie. Ráadásul korábban első felesége, Podjebrád Katalin fiúgyermekkel ajándékozta meg Mátyást, de a szülés során sajnos az asszony és a gyermek is életüket vesztették. Hunyadi Mátyásnak itthoni legitimációjához elengedhetetlenül szüksége volt a szabályos koronázásra, amelynek feltételei, hogy az esztergomi érsek, egy kiemelkedő egyházi ünnep alkalmával, a Szent Koronával koronázza meg őt Székesfehérváron. Mivel 1463 őszén a magyar uralkodó Jajca várát, Bosznia fővárosát foglalta el a törökkel szemben, ezért a koronázásra csak 1464. március 29-én, nagycsütörtökön kerülhetett sor.

Mátyás elődei példáját (I. Lajos, Zsigmond, V. László) követve, és édesapja útmutatása nyomán, igyekezett Magyarország erejét nyugaton megnövelni, amikor Csehország fegyverrel  megszerzett koronájával (magyar–cseh háború 1469–1478) a német-római császári cím elnyerésére törekedett. Cseh királyként ugyanis bekerülhetett a német-római választófejedelmek közé, így egyben választó és választható is lett volna. Tervei között az szerepelhetett, hogy egy erős közép-európai birodalom uralkodójaként fellépve, több ország erejét összefogva az Oszmán Birodalom elleni megfelelő ellensúlyt képezzen. A regnáló császár, III. Frigyes ugyanakkor érthetően fenyegetve érezte magát kelet felől, így mindent elkövetett Mátyás törekvéseivel, expanzív külpolitikájával szemben. A nyílt összetűzés akkor robbant ki közöttük, amikor a cseh hűbért Frigyes 1477 júniusában nem Mátyásnak ítélte, hanem Jagelló Ulászlónak, aki ezzel a birodalom választófejedelmi címét is elorozta a magyar király elől. Ezután került sor Bécs első ostromára, de IV. Szixtusz pápa közvetítésére, ekkor még elvonult a város alól a később „fekete seregnek” nevezett magyar had. A december 1-én megkötött gumden-korneuburgi béke alapján Mátyás megkapta a császártól a Cseh Királyságot és a választófejedelmi jogokat. A megállapodás további részleteit – 100 ezer forint hadi kárpótlás – azonban III. Frigyes nem tartotta be, ezért a magyarok 1483-tól Bécs fokozatos elszigetelésével próbálkoztak. Elfoglalták a várossal szomszédos településeket, 1484 végére elzárva az 50 ezres császárvárost az utánpótlástól, élelemtől. Ezzel Mátyás serege az egyébként jól megerősített várost gyakorlatilag kiéheztette. A folyamatos támadások és az éhség a polgárok lázadáshoz, végül a védők megadásához vezetett.

Bécs, 1485. június 1-én megnyitotta kapuit a magyar uralkodó és fia, a 12 éves Corvin János herceg előtt. Az ünnepélyes bevonulás során elfoglalt főváros meghódítása óriási sikernek számított. A történelmi esemény a magyar király, Hunyadi Mátyás katonai nagyságát, erejét, míg a német-római császár Habsburg Frigyes gyengeségét és tehetetlenségét hirdette Európa szerte. Mátyás, hogy tovább erősítse kortársai elismerését, rendkívül nagyvonalúan bánt Bécs városával. Nem engedett fosztogatást a katonáinak. Idővel az uralkodói székhelyét Budáról Bécsbe helyeztette át. Bár a magyar külkereskedelem segítése érdekében eltörölte Bécs árumegállító jogát, ugyanakkor megerősítette a város régi privilégiumait, és több évi adómentességet biztosított polgárai számára. A bécsi városi tanácsba pedig csupán egyetlen emberét, Szapolyai István főkapitányt delegálta. Bécs öt esztendeig, 1490-ben bekövetkezett haláláig tartozott Hunyadi Mátyás birodalmához. Ez idő alatt a császári hatalomra aspiráló Mátyás rendkívül toleráns uralkodónak bizonyult, célja nem az erőszakos magyarosítás, hanem egy az oszmánokkal szemben ellensúlyt képezni tudó birodalom kiépítése volt. 

Honnét ered a „fekete sereg” elnevezés? Mátyás király zsoldosseregét elsősorban miért az ausztriai, illetve cseh- és morvaországi, valamint sziléziai hadjáratai során vetette be? És hogyan semmisült meg a híres „fekete sereg”?

Fedezze fel a válaszokat Péterfi Bence: A fekete sereg című tanulmányában!