Mansfeld Péter, a megtorlás legfiatalabb áldozata

Mansfeld Pé­ter 1941-ben szü­le­tett. 1945-ben a csa­lád fér­fi­tag­jait „má­len­kij ro­bot­ra” vit­ték, ahon­nan a nagy­apa nem jött ha­za. Ap­ja fod­rász volt, 1946-ig sa­ját üz­le­tét irá­nyí­tot­ta, any­ja fod­rász­se­géd­ként szin­tén ott dol­go­zott. Ké­sőbb ktsz-ben he­lyez­ked­tek el. 1951-ben kü­lön­vál­tak, két év múl­va bon­tot­ták fel a há­zas­sá­got. Pé­ter, nő­vé­ré­vel és öccsé­vel együtt, az édes­any­já­nál ma­radt. Ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­nul­má­nyait in­té­zet­ben vé­gez­te. Ezután esz­ter­gá­lyos ipa­ri ta­nu­ló lett a cse­pe­li Rá­ko­si Má­tyás Tan­in­té­zet­ben. A szak­ma leg­jobb ipa­ri ta­nu­ló­ja cí­mért fo­lyó ver­seny­ben 2. he­lye­zést ért el. 1956 fo­lya­mán át­he­lye­zés­sel a MÁ­VAG-­ba ke­rült.

A for­ra­da­lom alatt, a fegy­ver­szü­ne­ti tár­gya­lá­sok ide­jén csat­la­ko­zott a Szé­na té­ri fegy­ve­res cso­port­hoz. Sza­bó Já­nos („Sza­bó bá­csi”), a fel­ke­lők pa­rancs­no­ka elő­ször el­küld­te mint túl­sá­go­san fia­talt, ké­sőbb mégis ő lett a gép­ko­csis össze­kö­tő, no­ha nem le­he­tett jo­go­sít­vá­nya. Ilyen mi­nő­sé­gé­ben leg­több­ször a Szé­na tér és a Schmidt-­ka­stély kö­zött tel­je­sí­tett szol­gá­la­tot, a II. ke­rü­le­ti ta­nács­há­zán és párt­ház­ban uta­sí­tá­so­kat adott át, a Fő ut­cá­ból és a BRFK-ról lő­szert, ké­zi­grá­ná­to­kat, gyu­ta­csot, a Sza­bad Nép szék­há­zá­ból pa­pír­anya­got, a Mar­git Kór­ház­ból pe­dig gyógy­sze­re­ket és köt­sze­re­ket szál­lí­tott. Nem volt tu­da­tos for­ra­dal­már (15 és fél éve­sen ez ne­he­zen is len­ne el­kép­zel­he­tő), de Sza­bó bá­csi ma­ra­dan­dó be­nyo­mást tett rá. No­vem­ber 4-én es­tig ma­radt együtt a fel­ke­lők­kel.

No­vem­ber 5-étől el­ső­sor­ban a fegy­ve­rek össze­gyűj­té­sé­vel fog­lal­ko­zott – no­ha a Szé­na té­ren is szer­zett né­há­nyat, az­zal a cél­lal, hogy egy újabb for­ra­da­lom ese­tén csat­la­koz­ni tud­jon a fel­ke­lők­höz. (Tár­sai­val össze­sen egy go­lyó­szó­rót, öt-hat gép­pisz­tolyt, 15 dob­tá­rat, 30 ké­zi­grá­ná­tot, szám­ta­lan gyu­ta­csot és lő­szert szed­tek össze és rej­tet­tek el, de más­fél éven be­lül jó né­hány da­rab el­tűnt.)