Magyarország német megszállása

A Ma­gyar Ki­rály­ság a Né­metor­szág­gal va­ló szo­ros együtt­mű­ködés el­le­né­re 1944. már­cius 19-ig megőriz­te vi­szony­la­gos szu­ve­re­ni­tá­sát, al­kot­má­nyos par­la­men­ti be­ren­dez­ke­dé­sét, a közélet és a nyil­vá­nos­ság bi­zo­nyos mér­té­kű plu­ra­li­tá­sát. Magyar csa­pa­tok nem har­col­tak a fron­ton, csak megszálló erők voltak a hadműveleti területen. A há­bo­rú­ból va­ló kivá­lás ér­de­ké­ben a kor­mány kap­cso­la­tot ke­re­sett a nyu­ga­ti hatal­mak­kal. Sú­lyos diszk­ri­mi­ná­ciós in­téz­ke­dé­sek szü­let­tek a ha­zai zsi­dó­ság­gal szem­ben, köz­vet­len élet­ve­szély azon­ban ekkor még az egész közösséget nem fe­nye­get­te. 

A meg­szál­lás ko­moly csa­pást mért az or­szág szu­ve­re­ni­tá­sá­ra és al­kot­má­nyos in­téz­mé­nyei­nek mű­kö­dé­sé­re. A né­met be­vo­nu­lás után a po­li­ti­kai in­téz­mény­rend­szer szá­mos ele­me megőr­ző­dött ugyan, de je­len­tő­sen meg­vál­toz­tak a ha­ta­lom­ra se­gí­tett új po­li­ti­kai té­nye­zők ál­tal kép­vi­selt nor­mák, ér­té­kek, tö­rek­vé­sek. A meg­szál­lók kez­de­mé­nye­zé­sé­re és tá­mo­ga­tá­sá­val az új ma­gyar re­zsim el­ren­del­te a zsi­dó­ság de­por­tá­lá­sát. A tár­sa­da­lom egy­re na­gyobb cso­port­jait fosz­tot­ta meg az alap­ve­tő jo­gok gya­kor­lá­sá­tól. Front­ra kül­dött egy újabb had­se­re­get, az or­szág erő­for­rá­sait száz szá­za­lék­ban a né­met há­bo­rús cé­lok szol­gá­la­tá­ba ál­lí­tot­ta. Mindez fon­tos sza­kasz­ha­tárt je­len­tett az or­szág má­so­dik vi­lág­há­bo­rús tör­té­ne­té­ben.