Egy középkor végi magyar mágnáscsalád fejének két, egymással korántsem könnyen összeegyeztethető dologra kellett ügyelnie: ne haljon ki a családja, és ne süllyedjen le arról a vagyoni szintről, amely biztosítja örökösei bennmaradását a mágnások sorában. Ha több örökös között osztódott a családi birtok, veszélybe került a mágnási létet biztosító vagyon, ha pedig a család megpróbálta korlátozni a gyermekáldást, könnyen kihalhatott. Ahhoz, hogy a származáshoz vagyon is társuljon, kockázatos házasodási stratégiát kellett kidolgozni.
Annak ellenére, hogy Hármaskönyvében Werbőczy és vele együtt a magyar köznemesség politikusai az egységes nemesség elvéből indultak ki, a mágnásokat meg kell különböztetnünk a nemesség tömegeitől. Volt ugyanis egy szűk, alig negyven-ötven főből álló réteg, amelynek tagjai még a nemesi előkelőkhöz képest is sokkal nagyobb vagyonnal, birtokállománnyal rendelkeztek. Körükből kerültek ki a legfontosabb méltóságviselők, akik a tágabb királyi tanácsot alkották, és akiket az uralkodó személyesen hívott meg az országgyűlésekre.
Ki lehetett mágnás?Mátyás korában még nem beszélhetünk öröklődő főrendiségről, arisztokrata címeket is csak elvétve találunk. Az öröklődés mégsem volt teljesen kizárható.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
