Közvélemény és propaganda

„Alig ért vé­get Jac­qu­es Du­val da­rab­já­nak, a Fran­cia szo­ba­lány­nak el­ső fel­vo­ná­sa – a kö­zön­ség már in­dult ki­fe­lé a fo­y­er­ba –, ami­kor egy­szer­re új­ra szét­csa­pó­dott a füg­göny, min­den­ki sar­kon­for­dult és a szín­pad­ra pil­lan­tott. A ri­val­da fé­nyé­ben Som­lay Ar­túr alak­ja je­lent meg. Temp­lo­mi csend lett, s a mű­vész megin­dult han­gon je­len­tet­te be a kö­zön­ség­nek, hogy a ma­gyar Fel­vi­dék új­ra egye­sült az anya­or­szág­gal. Mint az imád­sá­got, so­rol­ta el Som­lay Ar­túr a Ma­gyaror­szág­hoz vissza­té­rő vá­ro­sok ne­veit, s leír­ha­tat­lan je­le­ne­tek kö­vet­kez­tek. A kö­zön­ség per­ce­kig tom­bol­va ün­ne­pelt, is­me­ret­len zsöllye- és pá­holy­szom­szé­dok