Kossuth és a területi autonómia

A forradalmat – és a magyarokat – éltető márciusi nemzetiségi rokonszenv április–májusra magyarellenességbe váltott át, és 1848 nyarára indulatoktól túlfűtött fegyveres atrocitásokba, majd kora őszre katonai összeütközésbe torkollott. Hogyan történhetett meg mindez? Miért nem teljesítették a nemzetiségek követeléseit az áprilisi törvényekben? Vajon Kossuth Lajos konok következetességgel képviselt nézetei taszították fájdalmas, erőt megosztó nemzetiségi belháborúba a függetlenségéért küzdő Magyarországot?

Már most megállapíthatjuk, hogy Kossuthtól és a magyar politikai vezetőrétegtől a nemzetiségi követelések – etnikai-nyelvi alapon szervezett belső önigazgatással, saját igazságszolgáltatással és tartománygyűléssel bíró tartományok – kapcsán gyakran olyat kértek és kérnek számon, amire a 19. század közepén a korabeli Európában nem volt példa. A nemzeti kisebbségek területi önállóságra vonatkozó igényeire pedig még ma, a 21. században sem tud megfelelő választ adni az európai politikai elit.