rubicon

Kossuth alföldi toborzóútja

19 perc olvasás

„Atyám­fiai! Vé­reim! Pol­gár­tár­sak! Az örök­ké­va­ló is­ten­nek ne­vé­ben, ki az igaz­sá­got vé­di, és meg­bün­te­ti az áru­lást, fegy­ver­re szó­lí­tom fel a nem­ze­tet, sze­gény ma­gyar ha­zám­nak meg­vé­dé­sé­re!”

1848 egyik emlékezetes pillanata volt, amikor a szeptember 24-én reggel tízkor kezdő­dött országgyűlésen Kossuth napirend előtt kért szót. Felindultan jelentette ki tiltakozását az ármány és árulás következtében megindult horvát támadás miatt, hogy „40-50 ezer potom ember bejő az országba, s úgy szólván kardcsapás nélkül foglalja el e hazát”. Ezt nem tűrheti, ezért – mint mondotta – fél óra múlva mint a miniszterelnök által kiküldött biztos indul vasúton, és Ceglédtől megkezdi felhívni a népet, hogy „tömegestől fegyverbe szálljon”. Kossuth hozzátette: ha nem volna is kiküldve, „saját érzetem s a haza veszélye” adná a megbízatást. Kiküldetéséről Kossuth szeptember 23-án este tárgyalhatott Batthyányval, amikor az Országgyűlés Honvédelmi Bizottmánya a már kialakult rend szerint találkozott a miniszterelnökkel. A közelmúltban ismertté vált megbízólevél Kossuthnak országos biztosi hatáskört adott, működési területének megvá­lasztását reá bízta, s az általa megkeresett hatóságokat arra utasította, hogy neki mindenben segédkezet nyújtsanak.

Lázas agitáció

Kossuth elhatározása nem egyik nap­ról a másikra született, bár fellépé­sének

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.