A második világháborút követően három kiváló vezetője volt az Akadémiának: két társadalomtudós (Kornis Gyula és Moór Gyula), valamint egy művész (Kodály Zoltán), akik – ha kompromisszumok árán is, de – igyekeztek megőrizni a testület önállóságát. Mindezt több okból is rendkívül nehéz helyzetben tették. 1945-ben ugyanis egy olyan Akadémiát kellett újraindítani, amely az ország német megszállása (1944. március 19.), de különösen a nyilas hatalomátvétel (1944. október 15.) után már csak formailag működött, az 1945-ös földosztásnál elveszítette birtokait, értékpapír- és pénzvagyona a világtörténelem egyik legnagyobb inflációja következtében teljesen elapadt, bérházait pedig 1948-ban államosították. 1947-től ehhez társult az a mind jobban érezhető nyomás, amely a hatalom pillanatnyi politikai és gazdasági érdekeinek szolgálatára kívánta korlátozni az intézmény tevékenységét.
A magyar kultúrpolitika 1945 és 1949 között gyökeresen átalakult. Az oktatás, a tudomány, a művészetek és az egyházak teljesen új feltételek közé kerültek. 1947-ig a megváltozott geopolitikai helyzethez ugyan illeszkedve, ám – Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönhetően – az előző korszak fontos eredményeit is megőrizve, a szerves fejlődés jegyében hajtották végre a szükségszerű és előremutató módosításokat.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
