Ingyenesen olvasható
Kiss Ernő 1799. július 3-án (más források szerint július 7.) született Temesvárott, egy dúsgazdag, örmény eredetű család sarjaként. (Az aradi vértanúk közül a másik örmény származású személy Lázár Vilmos ezredes volt.). Tanulmányait a birodalmi elit egyik legmagasabb szintű iskolájában, a bécsi Theresianumban végezte, 1818-tól hadapródként a 3. dzsidásezredben kezdte szolgálatát. 1820-tól hadnagyi, 1824-től főhadnagyi rangban szolgált, majd 1826-ban kilépett a szolgálatból.
Ennek valószínűleg a házasságkötése lehetett az oka, mert Kiss és menyasszonya, szentgyörgyi Horváth Krisztina 1826. május 18-án Répceszentgyörgyön esküdtek örök hűséget egymásnak. A „legboldogabb házasság” mindösszesen 9 hónapig tartott. Szentgyörgyi Horváth Krisztina, vagyis akkor már Kiss Ernőné, 1827. február 7-én kislánya születése után, Pesten elhunyt. Elsőszülött és egyetlen gyermekük a keresztségben a Krisztina Izabella nevet kapta, és – jelenlegi ismereteink szerint – hétéves korában meghalt. Az eleméri templom kriptájában, apja mellett nyugszik.
Valószínűleg a családi tragédia lehetett az oka annak, hogy Kiss visszatért a hadsereghez. 1828-ban reaktiválták a 6. vértesezredhez, 1829-ben százados, 1836-ban őrnagy lett az 5., 1838-ban alezredes a 6. huszárezredben. 1839-ben áthelyezték a 10. huszárezredhez. 1845-ben kinevezték a 2. (József, majd Hannover) huszárezred ezredesévé és parancsnokává. Az ő alakulatában szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is.
1848 tavaszán alakulatával a Bánságban állomásozott, ahol előbb a nagykikindai kerületben kibontakozó parasztmozgalmak ellen vetették be, majd a szerb felkelők elleni harcokban vett részt. Előbb ezrede, majd egy dandár parancsnoka volt. Az ő nevéhez fűződik a honvédsereg első komoly sikere, a perlaszi szerb tábor 1848. szeptember 2-i bevétele is. A hónap második felében (potenciális fővezérjelöltként) a dunántúli táborba irányították, szemlélőként részt vett a pákozdi csatában, s ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jellačićcsal a fegyverszünetet. Október 12-én – elsőként – honvéd vezérőrnaggyá léptették elő, s átvette a bánsági hadtest parancsnokságát. Kisebb szünetekkel ő irányította a szerbek elleni hadműveleteket, azonban katonai képességei nem álltak arányban a feladat nagyságával. December 22-én – szintén elsőként – honvéd altábornaggyá léptették elő. 1849. január 2-i pancsovai veresége után Vukovics Sebő kormánybiztos lemondásra szólította fel, s hadtestét Damjanichnak adta át. Kiss Debrecenbe ment, ahol átvette az adminisztratív feladatokat ellátó Országos Főhadparancsnokság vezetését. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. Március végén elkísérte Kossuth Lajost, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökét a fősereg táborába, s április 2-án szintén szemlélőként részt vett a hatvani győztes ütközetben. Május második felében helyettes hadügyminiszterként is működött. Június 29-én Kossuth őt bízta meg a feldunai hadsereg levezetésével arra az esetre, ha Görgei megtagadná az engedelmességet.
Részt vett a júniusi és júliusi haditanácsokon, augusztus 11-én pedig ő közölte Görgeivel a haditanács határozatát, miszerint a többség az oroszok előtti fegyverletétel mellett szavazott. Szőlősnél kapitulált augusztus 13-án, majd az oroszok kiadták őt is az osztrákoknak. Aradon hadbíróság elé állították, s – ellentétben tábornoktársaival – külön pert folytattak le vele szemben. A cs. kir. hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Nem engedte bekötni a szemét, s mivel az első sortűz nem végzett vele, közvetlen közelről három kirendelt közkatona (más forrás szerint egy tiszt) lőtte agyon.
Az éj folyamán Fedrigoni Lajos, Kiss Ernő féltestvérének, Löwen Júlia bárónőnek a férje megvesztegette az őröket, és Kiss tisztiszolgájával, Kovács Mihállyal, valamint Hertelendy Miksa kormánybiztos komornyikjával, Vörös Mártonnal kiemelték a puha homokos talajban, alig két ásónyomnyi mélységben nyugvó holttestet, s egy kétkerekű taligán a hídon átkelve Aradra vitték. (Egyikük a taligát húzta, másikuk a holttestet tartotta.) Aradon egy Kovács által bérelt szobába vitték, ahol megmosták a tetemet; Vörös összekötözte a szétroncsolt fejet. Miután ez megtörtént, az óaradi temetőbe szállították a taligán, s átadták a temetőcsősznek, hogy gondoskodjék róla. Itt a kápolna szomszédságában temették el, s egy B. B. monogrammal megjelölt fakeresztet tűztek a sír fejéhez. Hét év (más forrás szerint hat év) múlva Kovács elszállította Katalinfalvára (Kátrányföldre) a holttestet, ahol a templom kriptájába falazták be a koporsót, családtagok jelenlétében. Itt 16 évig nyugodott, s innen szállította át végül a család eleméri (ma: Elemir, Szerb Köztársaság) családi sírboltba, ahol ma is nyugszik.
Politikiailag, vagy szakmailag kellett inkább megfelelnie a magyar hadsereg élére kinevezett vezéreknek az 1848-1849-es szabadságharc alatt? Mik lehettek Kiss Ernő politikai nézetei a szabadságharc alatt? És milyen szempontok szerint válogatta Kossuth Lajos kormányzó a honvédség tábornokait?
Fedezze fel a válaszokat a Szerző Kossuth és tábornokai tanulmányában!
