Késő Kádár-korszak és az MSZMP

Vál­lal­tam, hogy er­ről a kor­szak­ról és óva­tos­ság­ra in­tő té­má­ról szó­lok. Úgy tű­nik fel majd önök­nek, hogy benn­fen­tes­ként be­szé­lek. Nem aka­rok benn­fen­tes­ked­ni, egy­sze­rűen beava­tott­ként szól­ni egy olyan kor­szak­ról, amely­ről sze­mé­lyes ta­pasz­ta­la­taim van­nak, ben­ne cse­lek­vő rész­vé­te­lem is tet­ten ér­he­tő. Egy olyan vi­lág­ról be­szé­lek, amely­nek alig volt tár­sa­dal­mi nyil­vá­nos­sá­ga, egy olyan vi­lág­ról, amely­ben a Ká­dár-ko­ri dik­ta­tú­ra va­ló­já­ban az ön­kény rej­tőz­kö­dő po­li­ti­ká­ját foly­tat­ta. En­nek az ön­kény­nek a meg­nyil­vá­nu­lá­sai­ról, mű­kö­dé­sé­ről sze­ret­nék szól­ni. Egye­te­mi hall­ga­tó­sá­gom­nak azt szok­tam mon­da­ni, hogy úgy ér­zik, apáik, nagy­apáik tör­té­ne­té­ről hal­la­nak, de ész­re fog­ják ven­ni, hogy a sa­ját éle­tük­ről is szó van. Olyan előz­mé­nyek­ről be­szé­lek, ame­lyek­nek örök­sé­ge, kö­vet­kez­mé­nyei be­le­nyúl­nak a má­ba, ami­vel ma is szá­mol­ni kell, ha­tá­sai ele­ve­nen ott van­nak közéle­tünk­ben. A kö­zel­múlt tör­té­nel­mé­nek ez a kor­sza­ka, ame­lyet ké­ső Ká­dár-kor­szak­nak ne­ve­zünk, úgy tű­nik, te­le van do­ku­men­tu­mok­kal. Mond­hat­nám azt is, hogy agyon­do­ku­men­tált kor­szak ez. A ko­ráb­ban bi­zal­mas­ként vagy tit­kos­ként ke­zelt ira­tok jó ré­sze hoz­zá­fér­he­tő, mégis azt mon­dom, mindez ke­vés, nem ele­gen­dő for­rás ah­hoz, hogy