Vállaltam, hogy erről a korszakról és óvatosságra intő témáról szólok. Úgy tűnik fel majd önöknek, hogy bennfentesként beszélek. Nem akarok bennfenteskedni, egyszerűen beavatottként szólni egy olyan korszakról, amelyről személyes tapasztalataim vannak, benne cselekvő részvételem is tetten érhető. Egy olyan világról beszélek, amelynek alig volt társadalmi nyilvánossága, egy olyan világról, amelyben a Kádár-kori diktatúra valójában az önkény rejtőzködő politikáját folytatta. Ennek az önkénynek a megnyilvánulásairól, működéséről szeretnék szólni. Egyetemi hallgatóságomnak azt szoktam mondani, hogy úgy érzik, apáik, nagyapáik történetéről hallanak, de észre fogják venni, hogy a saját életükről is szó van. Olyan előzményekről beszélek, amelyeknek öröksége, következményei belenyúlnak a mába, amivel ma is számolni kell, hatásai elevenen ott vannak közéletünkben. A közelmúlt történelmének ez a korszaka, amelyet késő Kádár-korszaknak nevezünk, úgy tűnik, tele van dokumentumokkal. Mondhatnám azt is, hogy agyondokumentált korszak ez. A korábban bizalmasként vagy titkosként kezelt iratok jó része hozzáférhető, mégis azt mondom, mindez kevés, nem elegendő forrás ahhoz, hogy
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.