Keresztes lovagrendek

Ta­lán ma­ga II. Or­bán pápa sem gon­dol­ta a cler­mon­ti zsi­na­ton 1095 no­vem­be­ré­ben, hogy a Szent­föld meg­se­gí­té­sé­re hí­vó sza­vai tör­té­ne­lem­for­má­lóak lesz­nek: egy olyan vi­lág­ban, ahol még a szom­széd tar­to­mány­ba va­ló el­ju­tás is koc­ká­za­tos­nak tűn­he­tett, tíz­ez­rek ke­re­ked­tek fel, hogy több ezer ki­lo­mé­tert meg­té­ve, min­den­fé­le szen­ve­dést kiáll­va meg­te­remt­sék és majd’ két évszázadon át fenn is tart­sák az el­ső eu­ró­pai gyar­ma­tok­nak te­kint­he­tő ke­resz­tes fe­je­de­lem­sé­ge­ket. 

A ke­resz­tes há­bo­rúk tör­té­ne­tét hosszú év­szá­za­dok­ra mi­ti­zál­ta és meg­kö­ze­lít­he­tet­len­né tet­te a lo­vag­kor bű­vö­le­te. A lo­va­gok ét­len-szom­jan, le­győz­he­tet­le­nül szá­gul­doz­nak fá­rad­ha­tat­lan pa­ri­pái­kon a harc­me­ző­kön, nin­csen más cél­juk, mint üt­kö­ze­tek ví­vá­sa s az el­len­fél le­győ­zé­se. E kép­ze­tek­ben sok min­den ke­ve­re­dik, a lo­vag­re­gé­nyek túl­zá­sai­tól a mo­dern kor csa­ta­köz­pon­tú szem­lé­le­tén át a szö­ve­gek­re kon­cent­rá­ló, ka­ros­szék­ben ül­dö­gé­lő had­tör­té­nész lus­ta­sá­gáig. 

Ke­resz­tes had­já­rat és szer­ze­tes lo­vag­ren­dek egy­más­tól el­vá­laszt­ha­tat­lan fo­gal­mak, s év­szá­za­dok­kal él­ték túl az utol­só szent­föl­di erős­ség el­bu­ká­sát. Sőt, a lo­vag­ren­dek kö­zül jó né­hány a mai kor kö­ve­tel­mé­nyei­hez iga­zí­tott, jó­té­kony­sá­gi cé­lok­kal ma is élet­ben van.