Kádár apánk” - Kinek az apja”?

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után többek között Tito közbejárására Kádár János lett a magyar politika első embere. Az az ember, akiről egyes történészek és a közértelmiség hangadói közül is sokan mint egy korszak névadójáról beszélnek. Ennek az ún. Kádár-korszaknak általában három szakaszát szokták megkülönböztetni: a kezdetet, amelyet közkeletűen a megtorlás időszakának nevezünk, a virágkort, amikor az országlakos, ha megkötötte a maga alkuját a hatalommal, gyarapodhatott, valamint az alkonyt, amikor az öregedő Kádár kezéből a világpolitika változásának megfelelően lassan kicsúszott a hatalom.

A drámai fordulatokra fogékony lelkűek Kádárral kapcsolatban a görög sorstragédiákra is szoktak utalni. A „temetetlen holtak” motívumáról van szó. Valóban ritkán esik meg a történelemben, hogy egy egykor nagy hatalmú vezető – Kádár János – azon a napon haljon meg, amikor egykori áldozatát – Nagy Imrét – a magyar bíróság éppen jogilag rehabilitálja. Kézenfekvő tehát a kádári életút leegyszerűsített, sommás megfogalmazása: vétkezett, s azzal, hogy áldozata rehabilitációját meg kellett élnie, bűnhődött is. Más szempontból: kemény volt, hogy lágy lehessen.

Mentsége – emléke megszépítői szempontjából – több is akad. Már 1956 előtt elkezdődött a kádári legendagyártás. Az idősebb korosztály még emlékezhet arra, hogy milyen hírek voltak „forgalomban”