Ká­ro­lyi Mi­hály, a for­du­la­tok em­be­re

Ke­vés ma­gyar po­li­ti­kus járt be olyan vál­to­za­tos utat, mint Ká­ro­lyi Mi­hály. A tör­té­nel­mi em­lé­ke­zet azon­ban ka­nyar­gós pá­lyá­ját csak­nem si­má­ra egyen­get­te. A szo­ká­sos leegy­sze­rű­sí­tést a po­li­ti­ka ér­dek­lő­dé­se – ami rit­kán hasz­nál a tör­té­ne­ti hű­ség­nek – mé­g in­kább szimp­li­fi­kál­ta, ha­bár két va­riá­ció­ban. A Ká­dár-kor­szak előd­ke­re­sé­se bi­zo­nyos fo­kig a ma­ga ké­pé­re for­mál­ta, Ká­ro­lyi és fe­le­sé­ge me­moár­jai­val össz­hang­ban „ha­la­dó” szí­nek­kel dú­sí­tot­ta éle­te el­ső fe­lét, és túl­di­men­zio­nál­ta má­so­dik fe­lé­nek kom­mu­nis­ta kor­sza­kait. A kon­zer­va­tív-na­cio­na­lis­ta kri­ti­ka sok­szor ez­zel pár­hu­za­mos, csak­hogy ne­ga­tív elő­jel­lel.