Johanna, a Szűz

A százéves háború 1337-ben kezdődött, s kirobbanásának talán az volt a legfontosabb tényezője, hogy az angol királyok a Capeting-dinasztia kihalása után jogot formáltak a francia trónra. Hosszabb-rövidebb hadjáratok és békekötések követték egymás, majd a 15. század elején a konfliktus felerősödve kiújult. V. Henrik 1415-ben jókora vereséget mért a francia lovagokra Azincourt-nál, s a francia királyt, az elmebetegséggel küszködő VI. Károlyt a „burgundiak” (Burgundia hercegének hívei) és az „armagnacok” (Orléans hercegének hívei) polgárháborúja is gyengítette. Az 1420-as troyes-i szerződéssel VI. Károly nem saját fiát, VII. Károlyt, hanem V. Henriket nyilvánította örökösének. Az angol király Párizst is elfoglalta, és szövetségre lépett Burgundia hercegeivel.

VII. Károly nem fogadta el ezt a szerződést, és tovább háborúzott, de apja halálának évében, 1422-ben már csak a Loire-tól délre fekvő tartományok ismerték el uralmát (Guyenne és a Rhoˆne-tól keletre fekvő tengerpart kivételével). Valamennyi más terület az angol király vagy burgundi és breton szövetségesei kezén volt. VII. Károlyt pedig Bourges királyának csúfolták, mert kénytelen volt ebben a jelentéktelen városban letelepedni udvarával. Igaz, a kormányzata alatt álló, gazdag területek kétszer vagy háromszor nagyobb jövedelmet biztosítottak számára, mint ellenfeleinek az általuk