Jobbágyok az örökös jobbágyság korában

A 16–17. század „az örökös jobbágyság kora volt, a magyar parasztság történetének legteljesebb és legkifejlettebb jobbágykorszaka”. Ez a modern magyar parasztságtörténetet megalapító Szabó István véleménye, és ez későbbi kiváló kutatók álláspontja is. Egységes jobbágyság azonban nem alakult ki. A jobbágyok viszonyainak legjellegzetesebb tulajdonsága az, hogy lényegében semmi szabályosságot nem mutatnak. Külső ismérvek szerint lehet csak a jobbágyok között kategóriákat felállítani. Nagyon jól megfogható külső ismérvnek látszik például az, hogy a jobbágy egésztelken, féltelken, esetleg még jobban felosztott telken gazdálkodott-e, illetve töredéktelken élő zsellér vagy teleknélküli volt. Szoktuk a jobbágyság helyzetét a földesúrnak teljesítendő kétkezi munkával, a robottal is jellemezni, ami egy 1514-ben hozott törvény szerint évi 52 napot tett ki. Belülről nézve azonban látszik, hogy a telek vagy a robot fogalmának nincsen általános érvényű tartalma. A jobbágyok igen sokféle módon, eltérő körülmények között éltek.

A telek mérete vagy a jobbágy telkes, illetve telek nélküli állapota és vagyoni viszonyai nem álltak közvetlen összefüggésben. A jobbágyi létet a telek csak nagyon közvetve, más tényezőkkel