Jagelló Anna magyar királyné születése

A Jagelló-dinasztia Európa élén 

1490. április 6-án Hunyadi Mátyás magyar király meghalt Bécsben. A magyar koronáért vívott trónharcok győztese Jagelló II. Ulászló cseh király lett, aki perszonálunióban egyesítette Magyarországot Csehországgal (1490–1516). IV. Kázmér (1447–1492) lengyel király három gyermeke 1492-től hatalmas terület felett uralkodott. A Jagelló-ház uralkodói, János Albert lengyel király, Sándor litván nagyherceg, és II. Ulászló cseh- és magyar király által uralt országok Európa területének egyharmadát tették ki. Az európai dinasztiáknak számolnia kellett a Jagellókkal, és érthető módon igyekeztek inkább szövetségesüknek, sem mint ellenségüknek megnyerni őket.

A Jagelló országoknak a XVI. század elején geopolitikai, földrajzi okokból az oszmánokkal, a Német Lovagrenddel és Oroszországgal kellett sokszor háborúba torkolló konfliktust felvállalniuk. Ezért számukra sem volt mindegy, hogy milyen a viszonyuk egymással és a vezető európai dinasztiákkal. Az akkori szövetségi politika egyik megnyilvánulási formája és lehetősége a dinasztiák közötti házasságkötésekben öltött testet. II. Ulászló korábbi házasságát Mátyás özvegyével, Beatrixszal 1500-ban érvénytelenítette a pápa, aminek köszönhetően 1502-ben feleségül vehette XII. Lajos francia király rokonát, Anne de Foix-t (Candale-i Anna). Ebből a házasságból két gyermek született a budai királyi udvarban, az első gyermek Jagelló Anna 1503. július 23-án, míg a trónörökös Jagelló Lajos 1506. július 1-én. Édesanyjuk, Candale-i Anna királyné Lajos születése után három héttel gyermekágyi lázban meghalt.

Izgalmas gyermekkor

A kis hercegnőt, Annát az európai diplomácia és a magyar belpolitika is hamar felértékelte és politikai céljává tette. Anna kezét Magyarország legnagyobb birtokosa, Szapolyai János már 1505-ben megkérte. Ugyanebben az évben, a rákosi országgyűlésen elfogadott határozat, miszerint idegen uralkodó nem választható a jövőben magyar királynak, további nyomás alá helyezte a budai udvart. II. Ulászló udvariasan, de határozottan utasította el Szapolyai közeledését. A rákosi végzés hatálytalanítására Bécsújhelyen, 1506. március 20-án a Jagelló- és a Habsburg-dinasztia családi szerződést kötöttek. Ennek értelmében I. Miksa császár (1509–1519), vagy unokája Ferdinánd főherceg (Szép Fülöp és „Őrült” Johanna fia) feleségül veszi majd Annát, míg II. Ulászló esetleg születendő fia, a későbbi II. Lajos pedig elveszi Ferdinánd húgát, Habsburg Mária főhercegnőt. A szerződésnek az adott nyomatékot, hogy Candale-i Anna királyné ekkor már három hónapja áldott állapotban volt. A szerződést a magyar országgyűlésnek is jóvá kellett volna hagynia, de a magyar rendek inkább a háborút választották Miksa ellen, ami Jagelló Lajos 1506. július 1-i születésével tárgytalanná vált.

Az anyjuk halálakor három éves Annának és az újszülött Lajosnak külön udvartartása volt. A gyermekek udvartartásának élén gersei Pethő János állt, Szálkai László igazgatta a királyi gyermekek birtokainak egy részét. Adatok maradtak fenn arról is, hogy Jagelló Anna dajkája a budai bíró felesége, Ursula Pemfflinger volt, akinek gyermekei később, mind a budai, mind a bécsi udvarban fontos pozíciókat töltöttek be. A bécsi királytalálkozó miatt Jagelló Anna 1515 nyarán, 12 évesen hagyta el udvartartása kíséretében Budát. Az 1515. júliusi bécsi csúcstalálkozón II. Ulászló, Miksa császár és Zsigmond (1506–1548) lengyel király részvételével a két dinasztia, a Jagelló és a Habsburg családok szövetségét és örökösödési lehetőségeit rendezte. Miksa császár meggyőzte Ulászlót, hogy leányát Annát hagyja Ausztriában, és Máriával közös udvartartásban nevelkedjen a házasság valós létrejöttének időpontjáig. Ebben a lépésben nem utolsó sorban az motiválta a császárt, hogy Annát kivonja a kezére szintén pályázó Szapolyai János erdélyi vajda érdekköréből.

Jagelló Anna és Habsburg Mária az 1515. évi bécsi házassági szerződések értelmében ugyan viselték a királyné címet, a házasulandó felek nagykorúságáig és a házasság elhálásáig helyzetük inkább a királyi gyermekekéhez hasonlított. Vélhetnénk, az ausztriai innsbrucki udvar is sok vonatkozásban inkább a gyermekek udvartartásához hasonlíthatott, ahol a fő hangsúly a nevelésen, a biztonságos körülmények közötti megőrzésen és az oktatáson volt. A királylányok eleinte különálló udvartartását Miksa utasítására idővel összevonták. Az udvar előbb Bécsben volt, majd 1517 márciusára átköltözött Innsbruckba. Anna a budai, majd az innsbrucki udvarban eltöltött éveknek is köszönhetően beszélt magyarul, csehül, latinul és németül, kortársai a vallásosságáról, jótékonykodásairól és okosságáról is beszámolnak. A királynék 1517 és 1521 vége között négy évet töltöttek együtt a kényelmes és reprezentatív innsbrucki Neuer Burgban. 

A házasságkötések

Miksa 1519-ben bekövetkezett halálával V. Habsburg Károly lett a család feje és a császári trón várományosa. V. Károly 1521 áprilisában a wormsi birodalmi gyűlést követően engedte át az öt alsó-ausztriai tartományt öccsének, Ferdinándnak, és ezzel a lépésével a családfő megnyitotta az utat a házasulandók előtt. Anna és Mária kíséretükkel május 15-én indult el Innsbruckból és május 20-án érkeztek meg Linzbe. Habsburg Ferdinánd és Jagelló Anna esküvőjére 1521. május 26-án került sor Linz városában. A három napig tartó ünnepség után Habsburg Mária udvartartásával és a kíséretében lévő urakkal elhagyta Linzet, hogy Magyarországra utazzon. A menet a Pozsonyhoz legközelebb eső határvárosba, a Duna menti Hainburgba tartott, hogy ott átadja a menyasszonyt vőlegényének. A népes és pompás esküvői menetet az országhatáron a magyar udvari arisztokrácia küldöttsége várta, élén Perényi Imre nádor özvegyével, Kanizsai Dorottyával.

Az eredeti elképzelések szerint az országhatáron, illetve az ahhoz legközelebb eső nagyvárosban, Pozsonyban várta volna menyasszonyát II. Lajos (1516–1526) magyar király is, de a török csapatok támadása az ország déli határán meghiúsította a tervet. Lajos képviseletében ezért végül György brandenburgi őrgróf és Szatmári György pécsi püspök fogadták Máriát. Anna öccse, II. Lajos végül 1521. december 11-én Székesfehérvárott vette feleségül Ferdinánd húgát, Habsburg Máriát, akit ez alkalomból magyar királynévá is koronáztak.

A mohácsi tragédia és következményei

Anna lehetőségeihez mérten, mint Ferdinánd főherceg felesége igyekezett segíteni öccsének II. Lajos magyar királynak a Habsburg udvarhoz intézett diplomáciai, katonai és anyagi téren felmerült kéréseiben. Sajnos a Mohácsot megelőző években a korabeli európai geopolitikai konstellációban egymásnak feszülő szövetségi rendszerek, rendkívül nehéz helyzetbe sodorták Magyarországot. Ebből a külpolitikai csapdából próbált kitörni a magyar udvar, és a török ellenes szövetség elmélyítésére, valamint a belső családi kérdések rendezésére újabb csúcstalálkozót szerveztek 1523. október második felében előbb Sopronban, majd Bécsújhelyen. II. Lajos és Ferdinánd mellett természetesen jelen voltak a házastársaik, Mária és Anna is. Zsigmond lengyel királyt főkancellárja képviselte a találkozón. Komoly ígéretek hangzottak el a felek részéről a török elleni védekezés kapcsán, azonban ezek végrehajtására nem került sor.

A középkori Magyarország vesztét okozó mohácsi csatát 1526. augusztus 29-én vívták. Tomori Pál és Szapolyai György vezetésével a magyar had, az előzetes terveknek megfelelően, mélyen behatolt az ellenség hadrendjébe, sőt még a szultánt is megközelítette egy elitalakulat, de a török túlerő végül legyőzte a Magyarországot védelmező keresztény sereget. A magyar vereség nyomán gyakorlatilag megsemmisült az ország katonai és politikai elitje, sajnos II. Lajos magyar király is odaveszett, amikor menekülés közben a megáradt Csele-patak mocsarába fulladt. Az özvegy Mária királyné a mohácsi vereség nyomán, a török csapatok elől menekülve 1526. október 14-én Hainburgban találkozott testvérével, a főherceggel. Ferdinánd hivatkozva az 1515-ös bécsi királytalálkozón kötött házassági szerződésre, jelezte, hogy fegyverrel is kész érvényesíteni a Magyarországgal kapcsolatos jogait, és királyválasztó országgyűlés összehívását kezdeményezi. A hainburgi tanácskozáson, részt vett Anna főhercegné is. 

1526 novemberében, a rákosi végzés alapján királlyá választották, majd megkoronázták Szapolyai Jánost Székesfehérváron. Ferdinánd, hivatkozva a korábbi békekötések és szerződések passzusaira, az 1526 decemberében Pozsonyba összehívott országgyűléssel mondatta ki királlyá választását (1526–1564). Ezután következett be Magyarország két részre szakadása, amely polgárháborúba sodorta a Kárpát-medence népeit és ellehetetlenítette a török elleni összefogást.

Főhercegnéből királyné

Egy nappal férje, Ferdinánd megkoronázását követően, Jagelló Anna cseh királynévá koronázására Prágában került sor 1527. február 25-én, míg magyar királlyá és királynévá koronázásukra szintén ebben az évben, ősszel került sor. Habsburg Ferdinándot 13 püspök jelenlétében november 3-án koronázták magyar királlyá a Szent Koronával Székesfehérvárott, Podmaniczky István nyitrai püspök celebrálásával. Jagelló Annának a következő nap, november 4-én nem a királynékat hagyományosan koronázó veszprémi püspök helyezte a fejére a koronát – mivel a tisztség betöltetlenül állt –, hanem őt is, férjéhez hasonlóan, a nyitrai püspök koronázta meg. Anna királyné a saját koronázásán lázas betegen jelent meg, így nagy önuralomra volt szüksége a szertartás idejére.

Bécs első török ostromakor, 1529-ben menekülnie kellett három gyermekével (Erzsébet, Miksa, Anna) előbb Linzbe, ahol megszülte negyedik gyermekét, Ferdinándot. Innét sógornőjével, az özvegy Mária királynéval Passauba utaztak tovább, azzal a tervvel, hogy a biztonságosabb Csehországba, a Jagellók ottani birtokaira vonuljanak vissza. Közben megérkezett a hír, hogy Bécs felszabadult a török ostrom alól, ezért hazatérhettek Innsbruckba. A következő évben, május 8-án Anna jelenlétében itt találkozott egymással V. Károly császár és I. Ferdinánd magyar és cseh király. Jagelló Anna alapvetően igyekezett magát távoltartani a nagypolitikától és inkább a családjának élt, de Magyarország sorsáért érzett aggodalmában, a saját családi kapcsolatait és rangját is felhasználva, igyekezett közreműködni a kettős királyválasztásból fakadó polgárháború lezárását ígérő, 1538-ban megkötött váradi béke létrejöttében. 

A királyné közbenjárt férjénél, hogy öccse, II. Lajos halála után annak természetes, de törvénytelen fiáról, Jánosról (anyja után Wass János) rendszeres pénzbeli apanázs nyújtásával gondoskodjanak. Bár sohasem ismerték el valódi unokaöcsnek, Jánosnak és utódainak Pozsonyban királyi oklevél kiállításával adómentes házat és szőlőt biztosítottak.

Odaadó feleségként Anna 15 gyermeket szült férjének, akik közül 13 gyermeke érte el a felnőttkort. A királyi gyermekekből többen is uralkodóvá, vagy annak házastársává váltak, ezzel is segítve a Habsburgok hatalmi ambícióit, tovább erősítve a családhoz kötődő mondat igazságát: „Bella gerant alii, tu felix Austria nube”, azaz „Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria!” Édesanyjához hasonlóan, gyermekszülés következtében vesztette életét, amikor a tizenötödik gyermeke, Johanna születése után három nappal, 1547. január 27-én gyermekágyi lázban halt meg Prágában. A gyászmisét követően földi maradványait a Szent Vitus-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Férje, I. Habsburg Ferdinánd haláláig gyászolta feleségét, akiért minden reggel misét mondatott. Nem múló szeretetének jeléül 1564-ben bekövetkezett halálakor Ferdinándot, végrendeletének megfelelően felesége, Jagelló Anna mellé temették.

Volt-e a hazai vezető rétegnek olyan mozgástere, amely ügyesebb politizálással lehetővé tette volna a katasztrófa elkerülését? Vagy olyan kényszerpályára futott az ország, amely jobb politika esetén sem nyújtott lehetőséget a pályáról történő letérésre? És kit terhel a felelősség a középkori Magyarország pusztulásáért?

Fedezze fel a válaszokat Kubinyi András: Elkerülhető volt-e a középkori Magyar Királyság bukása? című tanulmányában!