Elkerülhető volt-e a középkori Magyar Királyság bukása?

Két tényezőt kell alapos vizsgálat alá vetnünk. Először a külpolitikai viszonyokat, az európai államok helyzetének alakulását, tehát azt a teret, amelyben a Magyar Királyság külpolitikája működött: milyen erők fenyegethették az ország integritását, illetve kik jöhettek számításba szövetségesként. Másodszor a belpolitikai helyzetet kell elemeznünk. Meg kell határoznunk Magyarország védelmi potenciálját, hogy a fenyegető külső erőkkel egybevetve mérlegelhessük: e potenciál maradéktalan felhasználása milyen esélyt biztosított az ország megoltalmazására. Nem lényegtelen kérdés az sem, hogy ezeket a belső erőforrásokat teljes mértékben mozgósítani tudta-e az ország vezetése, és amennyiben nem, akkor annak mi volt az oka.

Magyarország a 14. század második felétől kezdve egyre nagyobb mértékben került szembe az oszmán hatalommal, és ez csak fokozódott, amikor a két ország között ütközőállam szerepét is betöltő államalakulatok: Bulgária, Szerbia, Bosznia, illetve délkeleten a román vajdaságok vagy török kézre kerültek, vagy elfogadták a szultán hűbéri fennhatóságát. Így az ország