rubicon

IV. Károly király és Zita királyné koronázása

11 perc olvasás

Amikor Ferenc József császár és király közel 68 évi uralkodás után 1916. november 21-én elhunyt, a trónt Károly főherceg örökölte. Másnap Tisza István gróf, magyar minisz­ter­­­­elnök szokatlan kérést intézett az ifjú trónörököshöz, melyben a mielőbbi koronázást sürgette. A kérést pártállástól függetlenül a magyar politikai elit egyöntetűen támogatta, mivel célja továbbra is az Osztrák–Magyar Monarchia dualista jellegének fenntartása volt, Károly főherceg pedig csak a koro­názással válhatott törvényes uralkodóvá. Az uralkodót trónra lépésétől kezdve számos jogosítvány megillette, hatalma azonban csak a törvényes koronázással teljesedhetett ki Magyar­országon.

1916. november 23-án Károly utasítást adott a koronázás mielőbbi megszervezésére. A magyar közvélemény ezt a lépést teljes egyetértéssel fogadta, míg az osztrákok elutasították. Károly közvetlen környezetében is voltak olyanok, akik ellenezték ebbéli szándékát, mondván, ráérne mindez a háború befejezése után, és akkor a Monarchia dualista berendezkedésén is változtatni lehetne. Köztük volt Arthur Polzer-Hoditz, Ferenc Ferdinánd főhercegtől megörökölt bizalmasa.

Annak ellenére, hogy a magyar koronázás ellen számos érv szólt, a birodalom két fele között azonnali konfliktus robbant volna ki, ha a ceremóniára mégsem kerül sor. Míg ugyanis Ausztriában a trónra lépést az uralkodó manifesztuma jelentette, császári koronázásra nem volt szükség, addig Magyarországon az évszázados gyakorlat miatt az esemény egyenesen elengedhetetlen volt, s az 1791. évi XII. törvénycikk is előírta, hogy az új uralkodót elődje elhunytától számított hat hónapon belül meg kell

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.