IV. Iván

6 perc olvasás

IV. Iván hol „orosz Drakulaként”, hol pedig moszkvai „igazságos Mátyásként” jelenik meg a történelemkönyvekben. Könnyű lenne e sommás ítéletek helyett kinyilvánítani, hogy „középütt az igazság”. III. Vaszilij fia és utóda nem volt progresszív központosító, de született fenevad sem. Az igazán érdekes történelmi kérdés éppen az: miként lett egy tehetséges emberből az orosz történelem egyik legkártékonyabb figurája.

IV. Iván cárnak már a nevével sem igen tud mit kezdeni az utókor. A forrásokban szereplő állandó jelzője Groznij, amellyel egyébként nagyapját, III. Iván nagyfejedelmet is gyakran illették, aki mégis inkább a „Nagy” előnévvel ismert a történelemben. Egy groznij cár tehát akár nagy is lehetne a közemlékezetben. Nem úgy IV. Iván, akit Rettegettnek vagy Rettenetesnek kereszteltek el. Ez azonban csupán a magyar fordítói leleményesség ékes példája, a igazsághoz vajmi kevés köze van. A groznij ugyanis az oroszban távolról sem olyan pejoratív, mint a rettenetes, a rettegett jelző pedig a maga erőltetettségével a személyi kultusz találmánya. Az eredeti orosz kifejezéshez a legközelebb talán a szigorú állna, akár a „szigorú, de igazságos” értelemben. Ha azonban ezt az előnevet használnánk, már névválasztásunkkal pozitív képet előlegeznénk meg IV. Ivánnak. Én ezért inkább az eredeti jelző ugyanolyan pontos, ám sokkal semlegesebb „félelmetes” változatát használom.

A valóságban ugyanis IV. Iván nagyfejedelem, aki első az orosz cárok sorában, szigorúnak ugyan szigorú volt, ám a legkevésbé sem igazságos. A kortársait és az utókort egyaránt elborzasztó véres tetteit gyakran magyarázzák gyermekkori sérelmeivel. Mindössze hároméves volt, amikor apja, a boldog emlékezetű III. Vaszilij halálát követően trónra került, és