Irodalom a rendszerváltásban, rendszerváltás az irodalomban

Aki most, kö­zel két év­ti­zed múl­tán vissza­te­kint a nyolc­va­nas évek ma­gyar iro­dal­má­ra, pon­to­sab­ban en­nek éle­té­re és in­téz­mé­nyei­re, megál­la­pít­hat­ja, hogy ez az év­ti­zed az iro­da­lom sza­bad­ság­har­cá­nak kor­sza­ka, igaz, kis­sé hosszú­ra nyúlt és kiáb­rán­dí­tó ta­pasz­ta­la­tok­kal is ter­hes kor­sza­ka volt. Ha­son­ló szel­le­mi füg­get­len­sé­gi küz­de­lem ment vég­be 1955–1956 fo­lya­mán, ak­kor azon­ban jó­val se­be­sebb volt az ese­mé­nyek me­ne­te. Az 1956 nya­rán kis hí­ján vissza­szer­zett iro­dal­mi au­to­nó­miát azon­ban a ma­gyar for­ra­da­lom le­ve­ré­se igen ra­di­ká­li­san és fáj­dal­ma­san meg­szün­tet­te. A nyolc­va­nas évek­ben az au­to­nó­miáért vi­selt küz­de­lem las­sab­ban ha­ladt elő­re, vol­tak át­me­ne­ti visszaesé­sei, sőt sú­lyos ku­dar­cai. Az az iro­da­lom­po­li­ti­ka, amely az öt­ve­nes évek „fel­vi­lá­go­su­lat­lan” ab­szo­lu­tiz­musát ké­sőbb a mind töb­bet bí­rált pa­ter­na­lis­ta gya­kor­la­tá­val vál­tot­ta fel, ugyanis egé­szen 1988 ta­va­száig ér­vény­ben ma­radt. Az iro­da­lom­po­li­ti­ka in­ge­rül­ten, nemegy­szer hisz­té­ri­kus in­téz­ke­dé­sek­kel rea­gált min­den olyan je­len­ség­re, amely a köz­pon­ti­lag el­gon­dolt iro­da­lom­mo­dell­től el­tért, vagy ép­pen­ség­gel a hi­va­ta­los ál­lás­pont­tal szem­ben va­la­mi­lyen el­len­zé­ki po­zí­ciót kép­vi­selt.