A Stasi és a magyar határnyitás

Va­ló­ban sok NDK-ál­lam­pol­gár pró­bált meg egy ba­rá­ti, szo­cia­lis­ta or­szá­gon ke­resz­tül el­jut­ni va­la­me­lyik nyu­ga­ti or­szág­ba, de ter­mé­sze­te­sen nem min­den nya­ra­ló­nak vol­tak ilyen ter­vei. A Stasi nem­csak a rend­szer el­len­zé­ké­hez so­rol­tak­kal szem­ben lé­pett fel, ha­nem a „csen­des több­ség” éle­tét is alap­jai­ban be­fo­lyá­sol­ta, a hét­köz­na­pi élet min­den te­rü­le­té­re be­ha­tolt, az ál­lam­pol­gá­rok ál­lan­dó és tel­jes kö­rű meg­fi­gye­lé­sé­nek meg­va­ló­sí­tá­sá­ra tö­re­ke­dett, még a „fel­hőt­len” ba­la­to­ni nya­ra­lá­sok ide­jén is. A rend­szer­vál­tás ide­jé­re a Stasi az egy­ko­ri NDK la­kos­ság­szá­má­hoz vi­szo­nyít­va a vi­lág leg­na­gyobb tit­kos­szol­gá­la­tá­vá nőt­te ki ma­gát, és pél­da nél­kü­li mó­don si­ke­rült meg­va­ló­sí­ta­nia egy tár­sa­da­lom szin­te tö­ké­le­tes meg­fi­gye­lé­sét. 

A Stasi ope­ra­tív cso­port­ja Ma­gyaror­szá­gon

Az ún. ba­rá­ti szo­cia­lis­ta or­szá­gok­ba te­le­pí­tett ope­ra­tív cso­por­tok je­len­lé­te, ön­ál­ló meg­fi­gye­lé­si, há­ló­zat­épí­té­si te­vé­keny­sé­ge nem mű­köd­he­tett – és nem le­he­tett si­ke­res – a fo­ga­dó or­szág test­vér­szer­vei­nek tud­ta és együtt­mű­kö­dé­si megál­la­po­dá­sok­ban rög­zí­tett se­gít­sé­ge nél­kül. A konk­rét megál­la­po­dá­sok az öt­ve­nes évek vé­gén, a hat­va­nas évek ele­jén szü­let­tek meg, a Ma­gyaror­szág­ra ki­he­lye­zett ope­ra­tív cso­port pe­dig az 1964-es sze­zon­ban kezd­te meg ba­la­to­ni te­vé­keny­sé­gét. Az egy­ség leg­főbb felada­ta a nya­ra­lás­ra ér­ke­ző NDK-ál­lam­pol­gá­rok el­lenőr­zé­se, ter­ve­zett bűn­cse­lek­mé­nyek fel­de­rí­té­se, il­let­ve az NDK-ban „ope­ra­tív fel­dol­go­zás” alatt ál­ló, ép­pen itt nya­ra­ló sze­mé­lyek meg­fi­gye­lé­se volt. 

Je­len­lé­tét Erich Miel­ke (ál­lam­biz­ton­sá­gi mi­nisz­ter 1957-től 1989-ig) pa­ran­csai és vég­re­haj­tá­si uta­sí­tá­sai sza­bá­lyoz­ták, va­la­mint a ma­gyar szer­­vek­kel fo­lya­ma­tos együtt­mű­kö­dé­si tár­gya­lá­sok és megál­la­po­dá­sok se­gí­tet­ték, te­vé­keny­sé­gé­ről több száz­­ezer ol­da­lon ma­rad­tak fenn mun­ka­ter­vek, ik­ta­tó- és lel­tár­köny­vek, éves össze­fog­la­ló je­len­té­sek, fény­ké­pek, meg­fi­gye­lé­sek je­len­té­sei, va­la­mint IM­-ek (Inof­fi­ziel­le Mi­tar­bei­ter), azaz nem hi­va­ta­los mun­ka­tár­sak, be­sú­gók  mun­ka­dossziéi.

A cso­por­tok fő­ha­di­szál­lá­sai min­den eset­ben a ba­rá­ti or­szá­gok fő­vá­ro­sai vol­tak, vagyis Bu­da­pest mel­lett Prá­ga és Szó­fia, ám a tu­risz­ti­kai csúcs­idő­sza­kok­ban ki­he­lye­zett tisz­tek dol­goz­tak a főbb ide­gen­for­gal­mi cent­ru­mok­ban is: a Ba­la­ton­nál Sió­fo­kon, Ba­la­ton­fü­re­den, Keszt­he­lyen, majd Hé­ví­zen is, vagy pél­dául Kar­lo­vy Va­ry­ban és Vár­ná­ban. A Stasi ope­ra­tív cso­port­jai az együtt­mű­kö­dé­si megál­la­po­dá­sok alap­ján él­vez­ték a test­vér­szer­vek se­gít­sé­gét: ope­ra­tív la­ká­so­kat, esz­kö­zö­ket, a sza­bad moz­gás­hoz he­lyi rend­szá­mú gép­ko­csi­kat, a me­gyei rend­őr­ka­pi­tány­sá­gok ál­lam­biz­ton­sá­gi osz­tá­lyai­ra va­ló be­já­rás­hoz pe­dig iga­zol­vá­nyo­kat kap­tak. 

Az in­for­má­ciók meg­szer­zé­sé­ben is se­gít­sé­get nyúj­tot­tak a ma­gyar kol­lé­gák, pél­dául a nyu­gat­né­met tu­ris­ták pon­tos be- és kiuta­zá­si ide­jét, il­let­ve be­je­len­tett tar­tóz­ko­dá­si he­lyét is megad­ták. A Stasi, mint min­den te­vé­keny­sé­gé­ben, az ope­ra­tív cso­port­jai mun­ká­já­nak elő­ké­szí­té­sé­ben is na­gyon ala­po­san járt el. Fo­lya­ma­to­san ké­szül­tek bel­ső hasz­ná­la­tú tá­jé­koz­ta­tó fü­ze­tek, a tisz­tek emel­lett rend­sze­res tá­jé­koz­ta­tást kap­tak az NDK-ál­lam­pol­gá­rok szo­cia­lis­ta or­szá­gok­ba irá­nyu­ló ide­gen­for­gal­má­nak ten­den­ciái­ról, vár­ha­tó irá­nyai­ról a köz­le­ke­dé­si mi­nisz­té­rium­tól is, aho­vá az ide­gen­for­ga­lom szer­ve­zé­se, irá­nyí­tá­sa és a sta­tisz­ti­kák el­ké­szí­té­se is tar­to­zott. 

Az ope­ra­tív cso­por­tok ön­ál­ló há­ló­zat­épí­tést is vé­gez­tek a cé­lor­szá­gok­ban. A Ba­la­ton­nál a nyá­ri hó­na­pok­ra fel­duz­zasz­tott lét­szám­mal mű­kö­dő cso­port mun­ká­ját egy­részt a Ke­let-Ber­lin­ből kül­dött fia­tal sta­si­sok, va­la­mint nya­ral­ni ér­ke­ző hi­va­tá­sos Sta­si-­tisz­tek és év­köz­ben más MfS (Ministerium für Staatssicherheit – Ál­lam­biz­ton­sá­gi Mi­nisz­té­rium) fő­osz­tá­lyok IM-ál­lo­má­nyá­ba tar­to­zó be­sú­gók is se­gí­tet­ték. Ez a „nyá­ri há­ló­zat” azon­ban egy-két ál­lan­dó, ún. hi­va­tá­sos, vagyis fő­ál­lá­sú be­sú­gó­tól el­te­kint­ve hét­ről hét­re vál­to­zó sze­mé­lyi ál­lo­mánnyal ren­del­ke­zett, ami meg­ne­he­zí­tet­te a ha­té­kony ál­lam­biz­ton­sá­gi mun­kát. Mi­re az IM kiis­mer­te ma­gát a hely­szí­nen, megis­mer­te a kap­cso­lat­tar­tó tiszt­jét, meg­ta­lál­ta a cél­sze­mélyt, el­ső je­len­té­sei­nek ta­pasz­ta­la­tait kiér­té­kel­ték, már uta­zott is vissza az NDK-ba. Sok­kal fon­to­sabb és ha­té­ko­nyabb volt az ope­ra­tív cso­port szá­má­ra az az ál­lan­dó IM-há­ló­zat, amely fő­leg ál­lan­dó jel­leg­gel Ma­gyaror­szá­gon élő, NDK ál­lam­pol­gár­sá­gú sze­mé­lyek­ből állt. Volt köz­tük cse­re­diák, ven­dég­mun­kás, majd itt há­zas­sá­got kö­tő és le­te­le­pe­dő vi­dé­ki or­vos, vagy ép­pen Bu­da­pes­ten nyelv­ta­nár­ként dol­go­zó mér­nök, és kiemelt sze­re­pet kap­tak az NDK nagy­kö­vet­sé­gé­ről szár­ma­zó je­len­té­sek is. 

Az ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vek koope­ráció­jának leg­főbb te­rü­le­te a két szerv vizs­gá­la­ti osz­tá­lyai­nak együtt­mű­kö­dé­se volt, ami­kor ál­ta­lá­ban egy Ma­gyaror­szág te­rü­le­tén el­fo­gott NDK-ál­lam­pol­gár ügyé­ben foly­ta­tott nyo­mo­zást a ma­gyar szerv, majd a 30 na­pos vizs­gá­la­ti el­já­rás le­zá­rul­tá­val az el­fo­gott sze­mélyt a ke­let­ke­zett ira­tok­kal együtt átad­ta az „NDK il­le­té­kes szer­vei­nek”. A leg­több ilyen eset til­tott ha­tár­át­lé­pés vagy an­nak elő­ké­szü­le­te, il­let­ve ah­hoz va­ló se­gít­ség­nyúj­tás volt. A til­tott ha­tár­át­lé­pés miatt Ma­gyaror­szá­gon el­fo­gott NDK-ál­lam­pol­gá­rok szá­ma ugyan in­ga­do­zó, de nö­ve­ke­dé­si ten­den­ciát mu­tat 1989-ig. 

[sub_article=3870]

Né­met–né­met kap­cso­lat a Ba­la­ton­nál 

Miu­tán a ber­li­ni fal felépí­té­sé­vel az utol­só át­já­ró is meg­szűnt az NDK és az NSZK kö­zött, a né­met–né­met kap­cso­la­tok, ro­ko­ni, ba­rá­ti ta­lál­ko­zá­sok töb­bé már nem a két Né­metor­szág te­rü­le­tén bo­nyo­lód­hat­tak. Ke­res­ni kel­lett egy új hely­színt, amely – az ér­vény­ben lé­vő sza­bá­lyo­zá­sok ér­tel­mé­ben – mind­két Né­metor­szág állampolgárainak elér­he­tő, föld­raj­zi­lag is könnyen meg­kö­ze­lít­he­tő, és meg­fe­le­lő, il­let­ve meg­fi­zet­he­tő el­lá­tást nyújt mind­két or­szág la­kói­nak. 

Ami­kor a né­met–né­met kap­cso­la­tok 1961 után a két Né­metor­szág ha­tá­rain kí­vül­re he­lye­ződ­tek, Ma­gyaror­szá­gon ép­pen elin­dult egy, a töb­bi szo­cia­lis­ta or­szág­hoz ké­pest re­la­tív élet­szín­vo­nal-e­mel­ke­dés. En­nek ré­sze volt előbb a ház­tá­jik, majd a ma­sze­kok, vé­gül a TSZ-mel­lék­üzem­ágak en­ge­dé­lye­zé­se az év­ti­zed fo­lya­mán. Mindezek a le­he­tő­sé­gek és fo­lya­ma­tok biz­to­sí­tot­ták a töb­bi szo­cia­lis­ta or­szág­hoz ké­pest nyu­ga­tia­sabb, jobb mi­nő­sé­gű el­lá­tást, ami a nyu­gat­né­me­tek íz­lé­sé­nek és el­vá­rá­sai­nak is meg­fe­lelt, a ke­let­né­me­te­ket pe­dig gya­kor­la­ti­lag el­káp­ráz­tat­ta. A ma­gyaror­szá­gi el­lá­tás a ke­letné­me­tek szá­má­ra gya­kor­la­ti­lag fan­tasz­ti­kus volt, vi­szont egy­re ke­vés­bé meg­fi­zet­he­tő, míg az NSZK-sok igé­nyeit is kielé­gí­tet­te, és ők még ráadá­sul ki­fe­je­zet­ten gaz­dag­nak is érez­het­ték ma­gu­kat. 

Mi­vel a ma­gyar ide­gen­for­ga­lom – és a ma­sze­kok, a szál­lás­adók, a ven­dég­lá­tók, pia­co­lók és az ál­la­mi szek­tor – szá­má­ra a nyu­ga­ti már­ka volt a kí­vá­na­tos, és mi­vel a nyu­gat­né­me­tek szin­te min­dent megen­ged­het­tek ma­guk­nak, a ke­le­tiek pe­dig csak egy­re szű­kö­seb­ben tud­tak ki­jön­ni az uta­zá­sok­ra en­ge­dé­lye­zett na­pi­díj­ból, az NDK-ból ér­ke­zők egy­re in­kább „má­sod­osz­tá­lyú ven­dé­gek­nek” érez­ték ma­gu­kat – és ezt a ma­gyar ven­dég­lá­tók elég gyak­ran va­ló­ban ér­zé­kel­tet­ték is ve­lük. 

Az NDK gaz­da­sá­ga vi­szont egy­re ne­he­zeb­ben tud­ta elő­te­rem­te­ni a Ma­gyaror­szág­ra uta­zó tu­ris­ták­nak az ún. „uta­zá­si pénzt” (= Rei­se­geld), a na­pi be­vált­ha­tó fo­rin­tot. Ez az 1980-as évek ma­gyaror­szá­gi áre­mel­ke­dé­sei után lett kü­lö­nö­sen sú­lyos prob­lé­ma, 1988 ja­nuár­já­ban pe­dig kri­ti­kus hely­zet ala­kult ki a szo­cia­lis­ta va­lu­ta­pia­con. Mi­vel nagy­ság­rend­del ke­ve­sebb ma­gyar akart az NDK-ba utaz­ni, mint amennyi NDK-s hoz­zánk, nem volt ke­res­let az NDK már­ka iránt, s az ár­fo­lyam en­nek kö­vet­kez­té­ben el­tor­zult. A prob­lé­má­val nem­csak az NDK Pén­zügy­mi­nisz­té­riu­ma, ha­nem az ide­gen­for­ga­lo­mért fe­le­lős Köz­le­ke­dés­ügyi Mi­nisz­té­rium, a Mi­nisz­ter­ta­nács és az ál­lam­párt, a SED Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga, de még az Ál­lam­biz­ton­sá­gi Mi­nisz­té­rium is fog­lal­ko­zott.

A vég­já­ték: 1989

Az 1989-es év­hez kö­ze­led­ve egy­re több je­len­tés ké­szült a ma­gyar po­li­ti­kai hely­zet­ről, a tár­sa­da­lom han­gu­la­tá­ról, va­la­mint 1989-ben az ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vek és a ha­tár­őr­ség át­szer­ve­zé­sé­ről is. Az or­szág han­gu­la­tá­ról szó­ló je­len­té­se­ket fő­leg az ál­lan­dó IM-há­ló­zat tag­jai ad­ták, míg a szer­ve­ze­ti vál­to­zá­sok­ról a tisz­tek ké­szí­tet­tek be­szá­mo­ló­kat a ma­gyar szerv kap­cso­lat­tar­tói­val foly­ta­tott meg­be­szé­lé­seik vagy akár ba­rá­ti be­szél­ge­té­seik után. A Stasi tiszt­jei­nek azon­ban mind több gon­dot oko­zott, hogy az in­for­má­ció­ké­ré­sei­ket a ma­gyar part­ne­rek egy­re csök­ke­nő lel­ke­se­dés­sel fo­gad­ták. A Ma­gyaror­szág­ra beuta­zó kül­föl­diek el­lenőr­zé­sé­nek fo­ko­za­tos eny­hü­lé­se miatt az egy­ko­ri NDK ál­lam­biz­ton­sá­ga szá­má­ra egy­re ne­he­zebb volt a ma­gyaror­szá­gi mun­ka.  

A Sta­sit – egy­ben az NDK-t – ki­vált­képp  fog­lal­koz­tat­ta az oszt­rák–ma­gyar ha­tár­sza­ka­szon ta­lál­ha­tó fi­zi­kai aka­dály, a „vas­füg­göny” le­bon­tá­sá­nak meg­kez­dé­sé­vel és Ma­gyaror­szág­nak a Gen­fi Me­ne­kült­ügyi Kon­ven­ció­hoz va­ló csat­la­ko­zá­sá­val előállt új hely­zet. A til­tott ha­tár­át­lé­pés kí­sér­le­te miatt ha­zánk­ban el­fo­gott és az NDK ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vek vizs­gá­la­ti osz­tá­lyá­nak még 1989 ta­va­szán a meg­szo­kott ügy­me­net­ben átadott sze­mé­lyek ki­hall­ga­tá­si jegy­ző­köny­vei­ből tud­juk, hogy rend­re rá­kér­dez­tek és kiemel­ten ke­zel­ték mind­azo­kat az in­for­má­ció­kat, me­lye­ket a ki­hall­ga­tott gya­nú­sí­tot­tak a vál­to­zó­ban lé­vő ma­gyar jog­gya­kor­lat­ról a ma­gyaror­szá­gi fog­dák­ban hal­lot­tak. A Stasi ve­ze­té­se szá­má­ra a legijesz­tőbb hí­rek lé­nye­ge az volt, hogy ha az el­fo­got­tak né­hány hó­nap­pal ké­sőbb kí­sé­rel­ték vol­na meg a ha­tár­át­lé­pést, ak­kor a ma­gyar szer­vek­nek már nem kel­le­ne őket átad­niuk a Sta­si­nak.

A jú­nius 12. után vizs­gá­la­ti fog­ság­ban lé­vők­től szár­ma­zó in­for­má­ciók pe­dig ép­pen azért vol­tak ijesz­tőek a Stasi szá­má­ra, mert a je­len­té­sek sze­rint ma­guk a ma­gyar ha­tár­őrök, il­let­ve a vizs­gá­la­ti el­já­rást le­foly­ta­tó hi­va­ta­los sze­mé­lyek ja­va­sol­ták az NDK-sok­nak, hogy ad­ja­nak be ké­rel­met me­ne­kült­stá­tusz­ra, bár je­lez­ték, hogy an­nak elbírálása még két­sé­ges, mi­vel Ma­gyaror­szág még nem dol­goz­ta ki az új hely­zet­nek meg­fe­le­lő jog­sza­bá­lyo­kat. Az új el­já­rá­si ren­det, vagyis az MfS ma­gyaror­szá­gi kép­vi­se­lői­nek tör­té­nő átadás vagy az or­szág­ból va­ló kiuta­sí­tás gya­kor­la­tá­nak be­szün­te­té­sét kö­rül­be­lül szep­tem­ber­re je­lez­ték elő­re, ami per­sze a ko­ráb­ban el­fo­got­ta­kon nem so­kat se­gí­tett. Az in­for­má­ciók a ma­gyar fog­dák­ban is ter­jed­tek a ke­let­né­me­tek kö­zött, ezek­ből a va­ló­ság­nak nem tel­je­sen meg­fe­le­lő hí­rek te­re­bé­lye­sed­tek, ame­lyek az­tán fo­koz­ták a Stasi ki­hall­ga­tótiszt­jei­nek bi­zony­ta­lan­sá­gát, sőt, egy­re na­gyobb két­ség­be­esé­sét. 

1989 jú­liu­sá­tól so­ka­sod­tak az MfS II. fő­osz­tá­lyá­nál, vagyis a kém­el­há­rí­tás­nál, va­la­mint a nem­zet­kö­zi le­ve­le­zés­ben a bu­da­pes­ti NSZK-nagy­kö­vet­sé­gen tar­tóz­ko­dó ke­let­né­met ál­lam­pol­gá­rok­ra vo­nat­ko­zó hí­rek. Az egyik el­ső ilyen in­for­má­ció 1989. jú­lius 10-i dá­tum­mal ér­ke­zett Bu­da­pest­ről Hecke­­rodt alez­re­des­től. Az ope­ra­tív cso­port­hoz tar­to­zó, Bu­da­pest­re he­lye­zett kém­el­há­rí­tó tiszt ar­ról szá­molt be, hogy jú­lius 6-án már 40 NDK-ál­lam­pol­gár volt a nyu­gat­né­met kö­vet­sé­gen, akik­nek el­he­lye­zé­se cél­já­ból há­zat akart bé­rel­ni a kö­vet­ség. Az ún. kö­vet­ség­fog­la­ló NDK-ál­lam­pol­gá­rok­ról köz­vet­le­nül a bu­da­pes­ti ke­let­né­met nagy­kö­vet­ség­ről is ér­kez­tek hí­rek az MfS köz­pont­já­ba. 

Egy dá­tum nél­kü­li, Ke­let-Ber­lin­ben ké­szült össze­fog­la­ló au­gusz­tus 3-i ada­to­kat idé­zett, me­lyek sze­rint 158 NDK-ál­lam­pol­gár tar­tóz­ko­dott a bu­da­pes­ti NSZK-nagy­kö­vet­sé­gen. A je­len­tés nyu­gat­né­met saj­tó­hí­rek mel­lett az NSZK Kül­ügy­mi­nisz­té­riu­má­ból és a Bel­né­met Kap­cso­la­tok Mi­nisz­té­riu­má­nak nyu­gat-­ber­li­ni ki­ren­delt­sé­gé­ről szár­ma­zó, nem hi­va­ta­los in­for­má­ciók­ra hi­vat­koz­va szá­molt be ar­ról, hogy Ma­gyaror­szá­gon me­ne­kült­tá­bo­rok lé­te­sí­té­sét ter­ve­zik, aho­vá ke­let­né­me­te­ket is fel­ven­né­nek, akik­nek rö­vid tá­von biz­to­sí­ta­nák a köz­vet­len kiuta­zá­si le­he­tő­sé­get az NSZK-ba. Er­ről a hír­ről a nyu­gat­né­met Kül­ügy­mi­nisz­té­rium saj­tó­köz­le­ményt kí­vánt kiad­ni, ame­lyet úgy kel­lett meg­fo­gal­maz­ni, hogy az ne idéz­zen elő tö­me­ges kiuta­zá­si hul­lá­mot az NDK-ból Ma­gyaror­szág fe­lé. Mindez­zel össze­füg­gés­ben vissza­hív­ták sza­bad­sá­gá­ról a nyu­gat­né­met nagy­kö­ve­tet, hogy kö­zös ál­lás­pon­tot és kö­zös el­já­rá­si ren­det dol­goz­zon ki a ha­son­ló ese­tek­re a ma­gyar Belügy­mi­nisz­té­rium kép­vi­se­lői­vel. Mi­köz­ben a nyár fo­lya­mán már zaj­lot­tak tár­gya­lá­sok a két ál­lam­biz­ton­sá­gi szerv kö­zött, a hely­zet egy­re in­kább dip­lo­má­ciai, il­let­ve nem­zet­kö­zi jo­gi kér­dés­sé vált, a kül­ügy­mi­nisz­té­riu­mok kö­zöt­ti egyez­te­té­sek­ről pe­dig a Stasi is csak utó­lag és csak rész­le­ge­sen ér­te­sült. 

A Stasi in­for­má­ció­ér­té­ke­lő rész­le­ge, va­la­mint a Ma­gyaror­szá­gon tar­tóz­ko­dó ope­ra­tív cso­port ve­ze­tő­je és az ő je­len­té­seit meg­ka­pó ber­li­ni egy­ség­ve­ze­tők fo­lya­ma­to­san tá­jé­koz­tat­ták 1989 nya­rán Erich Miel­ke had­se­reg-fő­pa­rancs­no­kot az oszt­rák–ma­gyar ha­tár­sza­ka­szon be­kö­vet­ke­zett és a to­váb­biak­ban vár­ha­tó vál­to­zá­sok­ról, va­la­mint az ese­mé­nyek­kel kap­cso­la­tos la­kos­sá­gi reak­ciók­ról. En­nek fé­nyé­ben ért­he­tő va­la­me­lyest, hogy a pán­eu­ró­pai pik­ni­ket megelő­ző na­pok­ban sok­kal fon­to­sabb­nak tűnt az a „nem hi­va­ta­los csa­tor­nán” ér­ke­zett au­gusz­tus 17-i hír, mely sze­rint a nyu­gat-­ber­li­ni Szö­vet­sé­gi Nyom­dá­ban 5000 ideig­le­nes út­le­vél sür­gős nyom­ta­tá­sát ren­del­ték meg, ame­lye­ket az­tán köz­vet­le­nül a bu­da­pes­ti NSZK-nagy­kö­vet­ség­re fog­nak vin­ni. A hír ar­ra is ki­tért, hogy a szál­lít­mányt au­gusz­tus 19-én fog­ják te­her­au­tó­val Bu­da­pest­re szál­lí­ta­ni, így a do­ku­men­tu­mok­nak már az azt meg­elő­ző na­pon, 18-án ké­szen és be­cso­ma­golt ál­la­pot­ban kell len­niük.

A pán­eu­ró­pai pik­nik 

A Ma­gyaror­szá­gon, il­let­ve a bu­da­pes­ti NSZK-nagy­kö­vet­sé­gen tar­tóz­ko­dó és a ha­za­té­rést meg­ta­ga­dó ke­let­né­me­tek szá­má­nak nö­ve­ke­dé­se a szo­ká­sos­nál is kiéle­zet­tebb fi­gyel­met kö­ve­telt a Stasi ope­ra­tív cso­port­já­nak tag­jai­tól, így fel­me­rül a kér­dés, hogy miért nem tud­tak elő­re – de legalább né­hány órá­val ko­ráb­ban – a pán­eu­ró­pai pik­nik szer­ve­zé­sé­ről, il­let­ve az azt kö­ve­tő ha­tár­nyi­tás­ról. A pik­nik­ről min­den­kép­pen ér­te­sül­het­tek vol­na, ha legalább egy nem hi­va­ta­los mun­ka­tár­suk idő­ben je­len­tett vol­na a ma­gyar és né­met nyel­ven is ter­jesz­tett szó­ró­la­pok­ról, vagy ha az ope­ra­tív cso­port Bu­da­pes­ten és a Ba­la­ton­nál tar­tóz­ko­dó hi­va­tá­sos tag­jai­nak a ke­zé­be ke­rült vol­na egy pél­dány. Va­ló­szí­nű­leg csak a vé­let­le­nen múlt, hogy nem így tör­tént. Az ira­tok­ból az de­rül ki, hogy a beér­ke­ző mi­ni­má­lis in­for­má­ció is hi­he­tet­le­nül las­san ju­tott el köz­vet­le­nül az ope­ra­tív cso­port­hoz, il­let­ve a bu­da­pes­ti NDK-nagy­kö­vet­ség­ről Ke­let-Ber­li­nen ke­resz­tül köz­ve­tett úton gya­kor­la­ti­lag „vissza” Bu­da­pest­re. 

A hír­szer­zői je­len­té­sek­ből, hír­ügy­nök­sé­gi in­for­má­ciók­ból, saj­tó­hí­rek­ből és a bu­da­pes­ti ope­ra­tív cso­port je­len­té­sei­ből ál­ló több ezer ol­da­las ak­ták­ban órá­ról óra kö­vet­het­jük nyo­mon az augusz­tu­si és szep­tem­be­ri ese­mé­nye­ket. A je­len­té­sek kö­zött meg­ta­lál­ha­tó Gerd Veh­res­nek, az NDK ak­ko­ri bu­da­pes­ti nagy­kö­ve­té­nek a pán­eu­ró­pai pik­nik szer­ve­zé­sé­ről szó­ló el­ső je­len­té­se, amely­ben fel­te­szi azt a lo­gi­kus kér­dést, hogy va­jon nem lesz-e baj ab­ból, hogy az oszt­rák–ma­gyar ha­tár­sza­kasz né­hány órá­ra tel­je­sen nyit­va lesz. En­nek a je­len­tés­nek  au­gusz­tus 11. a dá­tu­mo­zá­sa, még­sem tör­tént sem­mi­lyen el­len­lé­pés az ese­mény 19-i meg­ren­de­zé­séig. 

Már a pik­nik utá­ni na­pok­ban fel­me­rült a ke­let­né­met me­ne­kül­tek, ha­tá­rát­tö­rők ál­tal hát­ra­ha­gyott NDK-rend­számú au­tók sor­sa is, elő­ször 1989. augusz­tus 22-én: „A ma­gyar Vám­hi­va­tal 1989. au­gusz­tus 22-i je­len­té­se sze­rint kb. 200 NDK-rend­szá­mú sze­mély­gép­jár­mű tar­tóz­ko­dik Ma­gyaror­­szá­gon, me­lyet an­nak tu­laj­do­no­sai hát­rahagy­tak. Ezek kö­zül 194 da­rab ta- ­­lál­ha­tó Sop­ron kör­nyé­kén. A ma­gyar Vám­hi­va­tal ké­ri an­nak el­dön­té­sét, hogy ezen gép­jár­mű­vek szál­lí­tá­si és rak­tá­ro­zá­si költ­sé­gei­nek fo­rint­ban va­ló ki­egyen­lí­té­se mel­lett, mi­kor és ho­gyan ve­szi át azo­kat a bu­da­pes­ti nagy­kö­vet­ség kon­zu­li osz­tá­lya.” 

A Ma­gyaror­szág te­rü­le­tén va­la­mi­lyen bűn­cse­lek­ményt el­kö­ve­tők, jel­lem­zően til­tott ha­tár­át­lé­pést meg­kí­sér­lők ál­tal hasz­nált gép­jár­mű­vek ko­ráb­ban vissza­ke­rül­tek az NDK-ba, és azok tu­laj­don­jo­ga a vizs­gá­la­ti fog­ság­ban lé­vő gya­nú­sí­tott­ról a ke­let­né­met ál­lam­ra szállt. 

Ki­tű­nő pél­dát nyújt a Stasi kö­rei­ben elural­ko­dó ún. „Orien­tie­rungs­lo­sig­keit”, vagyis „tá­jé­ko­zó­dás­vesz­tés” ál­la­po­tá­ra az a le­vél­vál­tás is, amely­ben a ber­li­ni köz­pont­ból a HA II. ve­ze­tői rá­kér­dez­nek a bu­da­pes­ti ope­ra­tív cso­port ve­ze­tő­jé­nél ar­ra, hogy va­ló­ban nem tud­tak-e a Sop­ron­nál au­gusz­tus 19-re szer­ve­zett „tö­me­ges em­ber­csem­pész ak­ció­ról”. A le­vél dá­tu­mo­zá­sa szep­tem­ber 16., vagyis négy hét­tel a pik­nik és hat nap­pal a  ha­tár­nyi­tás után jut vissza a kér­dés Bu­da­pest­re. Kér­dé­ses azon­ban, hogy mennyi­re ad­ha­tunk hi­telt az OPG ve­ze­tő­jé­nek, aki ta­lán csak a sa­ját és mun­ka­tár­sai be­csü­le­tét akar­ta men­te­ni, ami­kor azt ír­ta vá­la­szá­ban, hogy „sem hi­va­ta­los, sem nem hi­va­ta­los for­rás­ból nem volt tu­do­má­suk az elő­re el­ter­ve­zett tö­me­ges em­ber­csem­pész ak­ció­ról”.

A pik­nik­ről és a ha­tár­nyi­tás­ról szó­ló je­len­té­sek és le­vél­vál­tá­sok is jel­zik már a Sta­sin elural­ko­dó ál­la­po­tot, amely az­tán ké­sőbb, az NDK-be­li tün­te­té­sek és el­len­zé­ki meg­moz­du­lá­sok ide­jén is meg­bé­ní­tot­ta a „cé­get”. A ha­tal­mas­ra nőtt, bü­rok­ra­ti­kus és ka­to­nai hie­rar­chiá­ban mű­kö­dő szer­ve­zet­ben an­nak mé­re­tei miatt annyi­ra le­las­sult az in­for­má­ció­áram­lás, hogy mi­re Ma­gyaror­szág­ról, il­let­ve az NDK vi­dé­ki vá­ro­sai­ból ér­ke­ző in­for­má­ció­ra ér­de­mi vá­lasz szü­let­he­tett vol­na, ad­dig­ra az NDK lé­tét meg­ren­ge­tő ese­mé­nyek már rég meg is tör­tén­tek. 

[sub_article=3871]

A ha­tár­nyi­tás 

Fel­gyor­sul­tak az ese­mé­nyek, ami­kor szep­tem­ber 8-án, pén­te­ken es­te 19.30-kor Gerd Veh­res ke­let­né­met nagy­kö­vet je­len­tést kül­dött az NDK kül­ügy­mi­nisz­té­riu­má­ba, hogy Ko­vács Lász­ló, a ma­gyar kül­ügy­mi­nisz­té­rium ál­lam­tit­ká­ra az­nap 15 óra­kor jegy­zé­ket adott át, mely­ben tá­jé­koz­tat­ta a szep­tem­ber 10-én 19 óra­kor be­je­len­te­ni ter­ve­zett ha­tár­nyi­tás­ra vo­nat­ko­zó dön­tés­ről. A dip­lo­má­ciai táv­irat vé­gül a hét­vé­ge fo­lya­mán el­ju­tott ugyan a dön­tés­ho­zók­hoz, ér­de­mi vá­lasz azon­ban sem a ke­let­né­met kül­ügy­mi­nisz­té­rium­ból, sem a Sta­si­tól nem ér­ke­zett Bu­da­pest­re – a Sta­si­-i­ra­tok ta­nú­sá­ga sze­rint legalábbis nem.

A ma­gyar jegy­zék össze­fog­lal­ta az 1989-es nyár ese­mé­nyeit, majd pe­dig kö­zöl­te, hogy szep­tem­ber 11-én nulla órá­tól idő­sza­ko­san fel­mond­ja az NDK-val 1969-ben kö­tött, a ví­zum­men­tes uta­zás­ra vo­nat­ko­zó egyez­mény 6. és 8. pa­rag­ra­fu­sát, mely sze­rint Ma­gyaror­szág nem en­ged ke­let­né­met ál­lam­pol­gá­ro­kat har­ma­dik or­szág­ba tá­voz­ni. A meg­ne­ve­zett dá­tum­tól szá­mít­va te­hát a ma­gyar ál­lam en­ge­dé­lyez­te a ke­let­né­met úti ok­má­nyok­kal ren­del­ke­ző NDK-ál­lam­pol­gá­rok olyan har­ma­dik or­szág­ba tör­té­nő kiuta­zá­sát, amely be­fo­gad­ja őket, vagy en­ge­dé­lye­zi szá­muk­ra a te­rü­le­tén va­ló átuta­zást. 

A bu­da­pes­ti ke­let­né­met nagy­kö­vet min­den bi­zonnyal tö­ké­le­te­sen tisz­tá­ban volt a hely­zet ko­moly­sá­gá­val, és még az­nap éj­jel, szep­tem­ber 8-án 23.30-kor újabb táv­ira­tot kül­dött a kül­ügy­mi­nisz­té­riu­má­ba, amely­nek má­so­la­ta megér­ke­zett a Stasi köz­pont­já­ba is – azon­ban csak más­nap reg­gel. A nagy­kö­vet be­szá­molt ar­ról is, hogy még az es­te átad­ta Os­kar Fi­scher ke­let­né­met kül­ügy­mi­nisz­ter Horn Gyu­lá­nak cím­zett táv­ira­tát Ko­vács Lász­ló ál­lam­tit­kár­nak, és is­mé­tel­ten ki­fej­tet­te az NDK ál­lás­pont­ját. Hang­sú­lyoz­ta, hogy a ma­gyar ál­la­mi ve­ze­tők­től se­gít­sé­get vár­nak, il­let­ve vár­tak vol­na el  a tá­bo­rok­ban és a nyu­gat­né­met kö­vet­sé­gen tar­tóz­ko­dó ke­let­né­me­te­ket meg­győ­zé­sé­ben, hogy tér­je­nek vissza az NDK-ba. A nagy­kö­vet sze­mé­lyes meg­jegy­zés­ként hoz­zá­fűz­te, es­te ta­lál­ko­zott Grósz Ká­roly egyik ta­nács­adó­já­val, egy ve­ze­tő MSZMP-tag­gal, aki­nek be­szá­molt mindar­ról, amit dél­után Ko­vács Lász­ló­tól meg­tu­dott. In­for­má­lis csa­tor­ná­kon ke­resz­tül pe­dig még az­nap éj­jel ki­de­rült, hogy a ma­gyar párt­fő­tit­kár nem tu­dott sem­mit a mi­nisz­ter­ta­nács ha­tár­nyi­tás­ra vo­nat­ko­zó dön­té­sé­ről.

Az MfS kü­lön­bö­ző egy­sé­gei­nél fenn­ma­radt ira­tok­ban a ha­tár­nyi­tás­ra vo­nat­ko­zó, gya­kor­la­ti­lag utó­lag össze­gyűj­tött in­for­má­ciók egyér­tel­műen bi­zo­nyít­ják, hogy a ke­let­né­met ál­lam­biz­ton­ság a bu­da­pes­ti nagy­kö­vet szep­tem­ber 8-i táv­ira­ta, il­let­ve Horn Gyu­la kül­ügy­mi­nisz­ter 1989. szep­tem­ber 10-i, va­sár­nap es­ti te­le­ví­ziós be­je­le­nté­se előtt nem tu­dott az ese­mény­ről. Sőt, csak más­nap, a ha­tá­ron át­ju­tott ke­let­né­me­tek­re vo­nat­ko­zó el­ső saj­tó­hí­rek, ke­let- és nyu­gat-­euró­pai saj­tó­szem­le, va­la­mint MTI-hí­rek és a BM ál­tal kül­dött el­ső ha­tár­őr­sé­gi ada­tok alap­ján tá­jé­ko­zód­tak a ha­tárt át­lé­pő tö­me­gek nagy­sá­gá­ról. 

A ko­ráb­bi ira­tok­ban hi­vat­koz­tak az NSZK kül­ügy­mi­nisz­té­riu­má­ból, nem hi­va­ta­los csa­tor­ná­ból szár­ma­zó in­for­má­ciók­ra, ez a for­rás azon­ban ép­pen a ha­tár­nyi­tás elő­ké­szü­le­tei­ről nem szá­molt be. A szep­tem­ber 11-ét kö­ve­tő na­pok­ban pe­dig csak má­sod­la­gos for­rá­sok össze­gyűj­té­se alap­ján pró­bál­ták meg kö­vet­ni az ese­mé­nye­ket, és leg­alább hi­te­les­nek te­kint­he­tő ada­to­kat sze­rez­ni az oszt­rák–ma­gyar ha­tárt át­lé­pő ke­let­né­me­tek szá­má­ról, va­la­mint vi­szony­la­gos át­te­kin­tést nyer­ni az esemény nem­zet­kö­zi vissz­hang­já­ról. A ma­gyar lé­pést kö­ve­tő, va­la­mint a prá­gai és a var­sói NSZK-nagy­kö­vet­sé­gen lé­vő NDK-ál­lam­pol­gá­rok­ra vo­nat­ko­zó dip­lo­má­ciai tár­gya­lá­sok­ról, gya­kor­la­ti­lag sa­ját kor­má­nya lé­pé­sei­ről is csak a kül­kép­vi­se­le­te­ken te­vé­keny­ke­dő tisz­tek ré­vén szer­zett tu­do­mást a Stasi ezek­ben a he­tek­ben.

Az 1989-es ese­mé­nyek is­me­re­té­ben már tud­hat­juk, hogy a Sta­si­nak gya­kor­la­ti­lag iga­za lett, jól je­löl­ték meg a „leg­ve­szé­lye­sebb” te­rü­le­te­ket, és jól je­löl­ték ki azo­kat az NDK ha­tá­rain túl lé­vő pon­to­kat, ahol a ke­let­né­me­tek kiemel­ten ki vol­tak té­ve a „nyu­gat­né­me­tek fel­la­zí­tó po­li­ti­ká­já­nak”. Va­ló­ban, vé­gül az uta­zá­si sza­bad­ság utá­ni vágy és a töb­bi szo­cia­lis­ta or­szág­ban elő­re­ha­la­dó re­for­mok hí­re volt az egyik fő oka an­nak, hogy a ke­let­né­me­tek a nyu­ga­ti ha­tá­rok meg­nyi­tá­sá­ról ér­te­sül­ve egy­re na­gyobb tö­me­gek­ben ma­rad­tak 1989 nya­rán in­kább a Ba­la­ton­nál, mint hogy vissza­tér­je­nek az egy­re re­mény­te­le­neb­bül szür­ke NDK-ba.