Írástudó ember után kéne nézni

Nincs még egy olyan ismert szerelmi történet a világirodalomban, mint Rómeóé és Júliáé. A két ellenséges veronai család gyermekei akkor szerettek egymásba, amikor Rómeó bejutott a Capulet-ház álarcosbáljára. De honnan tudott egyáltalán egy Montague a rivális család mulatságáról. "Látni éppen látom, ami meg van írva", de hogy "találjam meg, aki ide van írva, mikor azt se találom ki, mi van ide írva? Írástudó ember után kéne nézni?" - tanakodik Capulet szolgája, akinek a levélre írt címek alapján kellett volna kézbesítenie a meghívókat, ám olvasni nem tudott. Ekkor botlott Rómeóba, akitől megkérdezte, hogy "olvasáshoz ért-e?"

A jelenet természetesen nem a középkori Verona, hanem az 1600 körüli Anglia társadalmára volt jellemző. Ekkortájt Londonban már elképzelhető volt ez a feszültségekkel teli szituáció: az úr, szolgája kezébe nyomva a meghívókat, ne is gondoljon arra, hogy az talán nem tud olvasni, a szolga viszont szégyellje megvallani tudatlanságát. A kései középkorban természetesnek tűnt volna a szolga írástudatlansága, míg a 18. századi Londonban már aligha alkalmaztak volna ilyen bizalmi feladatra analfabétát.

Ebben az időben Angliában és Hollandiában