Jászi Oszkár

1900 januárjában egy haladó szellemű, fiatal magyar értelmiségiekből álló csoport új folyóiratot indított, amely már a címével – Huszadik Század – is az új évszázaddal kapcsolatos reményeket és törekvéseket hirdette. A szociológiának és a politológiának ez az első tudományos igényű hazai szemléje azt tűzte ki céljául, hogy a társadalomtudomány nemzetközi eredményeinek felhasználásával vizsgálja és tisztázza a század fő problémáit, köztük elsősorban a modernizáció és a demokratikus állami, társadalmi berendezkedés feltételeit a korabeli, sok tekintetben elmaradott s éles társadalmi, nemzeti és nemzetiségi konfliktusok küszöbére érkezett Magyarországon. A következő években az alapítók életútja sokfelé ágazott. Kolosváry Bálint, Somló Bódog és Vámbéry Rusztem neves jogtudósok, egyetemi professzorok lettek, Ferencz József, az erdélyi unitáriusok püspökének fia apja pályáját folytatta, Gratz Gusztáv később többször is miniszteri tárcát vállalt, Berinkey Dénes 1919 első hónapjaiban a demokratikus kormányzat miniszterelnöke volt. A folyóirat gárdája, belső és külső munkatársi köre cserélődött, fiatalokkal töltődött fel, a régi tagok némelyike pedig politikai vagy világnézeti okokból vált ki belőle. Végig ott volt azonban az az ember, aki már az indulásnál is motorikus szerepet játszott a csapatban, aki két évtizeden át szerkesztette a lapot, s azután is a közösen kitűzött eredeti célnak, a század problémáival való viaskodásnak szentelte egész hosszú életét.

Jászi Oszkár tevékenysége és életműve átfogja évszázadunk egész első felét, amely addig példátlan megrázkódtatások és éles változások korszaka volt. Jászi fáradhatatlanul kereste a választ kora társadalmi,