Ingyenesen olvasható
A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) leverését követően a magyar országgyűlés az 1715. évi 49. törvénycikk értelmében a fejedelmet és követőit számkivetettnek nyilvánította, s megfosztotta vagyonától. Rákóczi több kitérő után Rodostóban (ma Tekirdağ) telepedett le, és ott is hunyt el, száműzetésben 1735-ben. A hamvainak hazahozatala már a reformkorban felmerült, azonban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc viszontagságai egyáltalán nem segítették a kérdés megoldását, ugyanis hogyan lehetett volna hazahozni annak a testi maradványait, aki fegyvert fogott az aktuális uralkodó, Ferenc József ősei ellen? A fejedelem hamvainak hazahozatalára végül csak 1906-ban került sor.
Mit kell tudni Rodostóról és a Rákóczi-kultuszról? Milyen belpolitikai konfliktus lengte körül a hamvak hazahozatalát? Mit írt Ady Endre a gyászünnepséggel kapcsolatban?
Előzmények
A romhányi vereség következtében (1710. január) minden remény elveszett, hogy Rákóczi kurucai valamilyen módon győzedelmeskedhetnek a Habsburgok fölött. I. József német-római császár, Ausztria uralkodó főhercege (1705–1711) a tartós béke érdekében kompromisszumos békét kívánt kötni a reménytelen helyzetbe került kurucokkal. Ennek szellemében született meg a szatmári béke, mely lényegében a felkelők számára kínált közkegyelmet, amennyiben hajlandóak hűségesküt tenni a Habsburg-házra. Az éppen Lengyelországban tartózkodó II. Rákóczi Ferenc soha nem ismerte el a szatmári szerződést, holott az – a hűségeskü fejében – neki is büntetlenséget biztosított, illetve egyúttal a birtokait is visszakapta volna. A fejedelem azonban a száműzetést választotta, abban a reményben, hogy esetleg később, szerencsésebb körülmények közepette újrakezdheti a magyar szabadságharcot.
A magyar országgyűlés az 1715. évi 49. törvénycikk értelmében Rákóczira és követőire az alábbiakat mondta ki, látva, hogy nem akarnak hazatérni és hűségesküt tenni:
„mint törvényes királyuknak s a hazának nyilvános ellenségeit, és mint árulókat s az igaz szabadság felforgatóit, a jelen határozat erejével összesen és egyenként törvényesen számüzötteknek s az érdemelt törvényes büntetés rájok szabása végett mindenütt üldözendőknek s elfogatandóknak, összes ingó és ingatlan javaikat pedig a királyi kincstár részére elkobzandóknak nyilvánitják s jelentik ki."
Rákóczi előbb Franciaországba ment, Grosbois városába, ahol a helyi kamalduli szerzetesek kolostorában töltött el néhány évet. 1716-ban jött el az alkalom először, hogy ismét a tettek mezejére lépjen: háború tört ki ugyanis az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között. Szerencsétlenségére azonban mire eljutott Isztambulba, addigra már majd zajlottak a pozsareváci béketárgyalások. Végül a szultán Rodostót (ma Tekirdağ) jelölte ki számára mint száműzetésének színhelyét.
Forrás: Wikimedia Commons / Universite Bordeaux
Rodostó és a Rákóczi-kultusz
Rákóczi életének utolsó szakaszát (1720–1735) ebben a városban töltötte. A török Porta a város keleti részén, az örmény negyedben bérelt neki és követőinek összesen 24 házat. (Az itt található keskeny kis út a mai napig a Magyar utca nevet viseli. Jelenleg már csak a fejedelem egykori ebédlőháza létezik, amelyből a Rákóczi múzeumot alakították ki.) Az isztambuli vezetés állta (ahogy nevezték: „a magyar király”) udvartartásának költségeit, sőt, tolmácsokat, ügyvivőket, illetve nyolcvan főnyi janicsár testőrséget is biztosítottak Rákócziék számára. A száműzött fejedelem tehát innét igyekezett bekapcsolódni a nemzetközi politikai életbe. Követeket és leveleket küldött a különböző európai udvarokba, azonban a nemzetközi viszonyok kedvezőtlenek maradtak számára egészen életének a végéig. Rákóczit 1735-ben végül Isztambulban temették el, édesanyja, Zrínyi Ilona mellé. A végső óhaja szerint a szívét Grosbois-ba, a kamalduliak kolostorába vitték.
Forrás: Wikimedia Commons / Derzsi Elekes Andor
A hazai magyar közvélemény Mikes Kelemen „Törökországi levelek” című munkájának megjelenését követően kezdett el jobban érdeklődni Rodostó, illetve Rákóczi sorsa felől, a reformkor idején pedig már a fejedelem hamvainak a megkeresése is felmerült. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vereségét követően az Oszmán Birodalom területére menekült magyarok közül többen felkeresték a várost, a következő évtizedekben pedig már különböző kutatócsoportok is érkeztek ide Magyarországról. A rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig módszeresen összegyűjtötték. Tahy László, hazánk ankarai követe javasolta azt 1926-ban a magyar kormánynak, hogy vásárolják meg a fejedelem egykori fogadó- és ebédlőházát, és ott létesítsenek emlékmúzeumot. Erre 1931-ben került sor. Az első kiállítást Gömbös Gyula miniszterelnök nyitotta meg 1933. október 24-én, hivatalos törökországi látogatása végén. A házat 2007-ben felújították, illetve 2010 februárja óta a Rákóczi-szabadságharc és a magyar emigráció életét bemutató kiállítás várja a látogatókat.
Haza lehet-e hozni Rákóczi hamvait?
Forrás: Wikimedia Commons / Vincent Grimm
A már idézett 1715. évi 49. törvénycikk, illetve a 1848–49-es forradalom és szabadságharc viszontagságai miatt nem volt egyszerű feladat Rákóczi hamvainak a hazahozatala, pedig ekkorra már hatalmas kultusz épült ki a fejedelem köré. A 18. század folyamán egyáltalán nem lehetett szabadon beszélni Rákócziról, ekkor még a kialakuló kultusz bujdosó, népies jellege dominált. A 19. század során már egyre többen, egyre nyíltabban, és egyre magasabb szinten kezdték el a fejedelem nevét és önrendelkezési törekvéseit a zászlójukra tűzni. Az egyre erősödő kultusz legfőbb szócsöve és alakítója Thaly Kálmán, költő, író, későbbi függetlenségi párti képviselő lett, aki már 1862-től (tehát már a kiegyezés előtt) elkezdte szorgalmazni Rákóczi hamvainak a felkutatását, hazahozatalát. A kiegyezést követő évtizedekben az ő tevékenységének is hála a fejedelem hamvainak hazahozatala már egyre szélesebb körű társadalmi igénnyé vált.
1903–1904-ben összesen 72 felirat és interpelláció érkezett a kormányhoz a képviselőházi tagoktól a szabad királyi városok és a vármegyék követelését tolmácsolva, miszerint töröljék el az 1715. évi 49. törvénycikket. Szepes vármegye feliratában például Rákóczi úgy szerepelt, mint „a nemzeti önállóság és az eltiprással fenyegetett polgári jog védelméért küzdő dicsőséges fejedelem.” A hamvak hazahozatalának ügye egyre inkább összekapcsolódott az aktuális politikai kérdésekkel, az alapvető nehézség azonban megmaradt: hogyan lehet hazahozni annak a hamvait, aki fegyvert fogott az aktuális uralkodó, Ferenc József ősei ellen? A kérdés végül egy bonyolult politikai küzdelem részeként került nyugvópontra.
Politikai viták kereszttüzében
A bécsi vezetés a katonai újonclétszám felemelését várta el a Budapesttől, azonban a magyar ellenzék ezt teljes mellszélességgel ellenezte: a Függetlenségi Párt a parlamenti obstrukció fegyveréhez nyúlt – az ellenzéki képviselők nagyon sok, nagyon hosszú hozzászólással hátráltatták a parlamenti döntések meghozatalát. Ezt Tisza István miniszterelnök az ellenzéki obstrukciót ellehetetlenítő házszabály-módosító indítvánnyal kívánta letörni, végül azonban ebben a kérdésben kompromisszum született: Tisza visszavonta a már előkészített indítványát, a Függetlenségi Párt pedig nem kívánta tovább megakadályozni az újonclétszám megemelését. A létrejött megállapodást követően – egyfajta politikai gesztusként a megegyezésért cserébe – Ferenc József 1904. április 18-án az alábbi sorokat intézte Tiszához.
„Kedves Tiszagróf! A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak idegen földben, és a hamvak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek, hogy azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú évszázadokon át, ma már egy végkép letűnt korszak történelmi emlékét idézik. Király és nemzet kölcsönös bizalma és az alkotmány visszaállított békés uralma megteremtették a trón és nemzet közt a sikeres egyesült munkásság alapfeltételét képező összhangot. Keserűség nélkül gondolhatunk vissza mindannyian a mögöttünk álló borús korszakokra, király és nemzet egyesült kegyelete keresheti fel mindazok emlékezetét, akiknek vezető szerep jutott letűnt küzdelmünkben. Ennél fogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék és erre vonatkozó javaslatát elvárom."
Forrás: Wikimedia Commons / Pesti Hirlap
Ferenc József tehát „zöld lámpát” adott, igaz, ekkorra már nem számított teljesen elképzelhetetlennek Rákóczi hamvainak hazahozatalának az engedélyezése, hiszen a korábbi években már megtörtént mind Batthyány Lajos újra temetésének, mind pedig Kossuth Lajos temetésének az engedélyezése. Az uralkodó döntésének végrehajtását azonban lényegesen tovább hátráltatták a magyarországi belpolitikai események. Az 1905 januárjában lezajlott országgyűlési választást követően az addig ellenzékben lévő pártok csak azzal a feltétellel alakíthattak kormányt, amennyiben tiszteletben tartják az 1867-ben, a kiegyezéssel létrejött hatalmi konstrukciót. Hosszas politikai huzavona után 1906-ban felállt az új kormány Wekerle Sándor vezetésével: mivel az eredeti programjukból engedni kényszerültek, ezért egyéb más, úgymond határozott nemzeti jellegű programpontok megvalósításával akartak megfelelni a választói akaratnak, és ebben a bécsi udvar is partner volt, megköszönve „rugalmasságukat”.
A gyászünnepség politikai célja
1906 októberében egy magyar küldöttség indult Isztambulba: megtörtént a sírokban lévő ládák kiemelése, amelyek II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Zrínyi Ilona és Csáky Krisztina hamvait tartalmazták, majd másnap Thököly Imre, Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványai következtek. A hamvakat tartalmazó koporsókat október 23-án az Isztambulban horgonyzó Kelet nevű hajóra szállították. A hazaút másnap, október 24-én kezdődött, és Constanţáig vízi úton folytatódott. Október 25-én szállították át a koporsókat az ott várakozó különvonatra. A hamvak ünnepélyes átadására Orsován, az első magyarországi településen került sor.
Hogy hol legyen Rákóczi újratemetése, szinte nem is volt kérdéses: a „kuruc Kassa” már 1894-ben hivatalosan jogot formált erre. A felvidéki városba igyekvő vonat október 28-án megállt Budapesten: itt Rákóczi és híveinek hamvait a Szent István-bazilikába, Thökölyét a Deák téri evangélikus templomba vitték. A bazilikában Samassa József bíboros, egri érsek tartotta az ünnepi istentiszteletet, a Deák téri evangélikus templomban Scholtz Gusztáv püspök mondott beszédet. A koporsókat délután négy óráig a templomban tartották, majd este indult tovább a hamvakat szállító vonat, amely 29-én reggel érkezett Kassára. Még előtte országszerte azokon a településeken, ahol rövid időre megállt a vonat, ünnepségeket szerveztek. Kassán rendkívüli látványosságok közepette – 2500 fős díszmenet, harangozás, ágyúzás stb. –, egyházi szertartással összekötve történt meg a hamvak elhelyezése a Szent Erzsébet-székesegyházban. A közönség a szertartás végeztével róhatta le kegyeletét a dómban ideiglenesen felállított ravataloknál. Ehhez hasonló – igaz, szerényebb mértékű – ünnepség várta Thököly Imre koporsóját október 30-án Késmárkon.
Forrás: Rubicon Archívum
A hamvak hazahozatalának fogadtatása nem volt egyöntetűen pozitív, Ady Endre például többször felemelte szavát a Rákóczit kisajátító uralkodóosztály magatartása ellen, amely „előrángatja” a fejedelmet, de a nemrégiben elhunyt Kossuth Lajos emlékével már alig törődik. „Még a hőseinket is kisajátítják, Rákóczi koporsóját ők, akik Rákóczit becsapták és elárulták, úgy körülállották, hogy mi nem férkőzhettünk hozzá. […] Álhazafiasságukkal agyonterrorizálnak ezek minket.” – írta Ady. Az egész ünnepélyes eseménysorozat rendkívüli módon megmozgatta az országot, azonban érdemes kiemelni, hogy leginkább arra volt csak alkalmas, hogy „szelepként” funkcionáljon, azaz elterelje a figyelmet az országot érintő aktuális nehézségekről, legyen szó akár a nemzetiségi kérdésről, akár pedig leginkább a társadalom alsóbb rétegeit sújtó különböző szociális problémákról.
Mikor nyitották fel a rodostói sírokat? Ki volt pontosan Thaly Kálmán és mik voltak az érdemei Rákóczi hamvainak hazahozatal kapcsán? Ki végezte el a hamvak hazaszállításának előkészítését?
Fedezze fel a válaszokat Kincses Katalin Mária II. Rákóczi Ferenc újratemetése című cikkében!
