rubicon

II. Jagelló Ulászló

A kompromisszumok embere vagy a főurak bábja?
25 perc olvasás

Ötszáz éve, 1516. március 13-án halt meg a lengyel Jagelló-dinasztiából származó II. Ulászló, Magyarország és Csehország királya. 

Személyével mostohán bánt a történelmi emlékezet: Petőfi Sándor maró gúnnyal írt róla, és még napjainkban is az emberek többségének a „dobzse” jelző vagy a lacikonyha elnevezésű vendéglátóhely jut eszébe a név hallatán. Valóban egy gyengekezű, mindenkire mindent ráhagyó uralkodóról van szó? 

Vagy a lehetőségeit felismerő királyról, aki úgy vélte, hogy az ország érdekeit leginkább az adott politikai közeghez való alkalmazkodás szolgálja?

„Olyan erényei vannak, amelyek a legnagyobb fejedelmekhez illőek. Jellemző rá a nagyfokú emberség, megbízhatóság, kiváló őrzője az igazságnak, sajátja a nyájassággal párosuló szigor, a mértékletesség, ami az ő életkorában különösen csodálatraméltó, az Isten iránti kegyelet és a rendkívüli vallásosság.” Ezekkel a szavakkal ajánlották a cseh követek Ulászló cseh királyt a magyarok figyelmébe, amikor Mátyás király halála után koronás főt kerestek maguknak. Más kortárs források is alátámasztják Ulászló konfliktuskerülő jellemét és istenfélő voltát. A 16. század eleji velencei diplomáciai beszámolók szerint „a király vallásos és buzgó hívő […],

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.