Ötszáz éve, 1516. március 13-án halt meg a lengyel Jagelló-dinasztiából származó II. Ulászló, Magyarország és Csehország királya.
Személyével mostohán bánt a történelmi emlékezet: Petőfi Sándor maró gúnnyal írt róla, és még napjainkban is az emberek többségének a „dobzse” jelző vagy a lacikonyha elnevezésű vendéglátóhely jut eszébe a név hallatán. Valóban egy gyengekezű, mindenkire mindent ráhagyó uralkodóról van szó?
Vagy a lehetőségeit felismerő királyról, aki úgy vélte, hogy az ország érdekeit leginkább az adott politikai közeghez való alkalmazkodás szolgálja?
„Olyan erényei vannak, amelyek a legnagyobb fejedelmekhez illőek. Jellemző rá a nagyfokú emberség, megbízhatóság, kiváló őrzője az igazságnak, sajátja a nyájassággal párosuló szigor, a mértékletesség, ami az ő életkorában különösen csodálatraméltó, az Isten iránti kegyelet és a rendkívüli vallásosság.” Ezekkel a szavakkal ajánlották a cseh követek Ulászló cseh királyt a magyarok figyelmébe, amikor Mátyás király halála után koronás főt kerestek maguknak. Más kortárs források is alátámasztják Ulászló konfliktuskerülő jellemét és istenfélő voltát. A 16. század eleji velencei diplomáciai beszámolók szerint „a király vallásos és buzgó hívő […],
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
