rubicon

Hűtlenség, felségsértés, felségárulás

18 perc olvasás

Kinek volt joga a felségsértés gyanújába keveredett magyar főurakat elítélni? Mely bíróságok kaptak szerepet ezekben a perekben? Habsburg ural­kodóinknak joguk volt-e a magyar törvényeket figyel­men kívül hagyva német-osztrák hivatalnokokból felállított „különös” bíró­ságokat létrehozni és ezekkel kimondatni a kegyetlen ítéleteket? Hogyan változott meg a felségsértés bűntettével vádolt elkövetők elleni eljárás a magyar büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex megszületésével?

 

„A hűtlenség esetei: első a felségsértés, ha ugyanis valaki gonosz szándékkal kezet emelne fejedelmünk személyére; avagy fegyverrel vagy méreggel életére törne; avagy azt a falat vagy házat, melyen belül a fejedelem tartózkodik, erőszakosan megtámadná. A második eset, midőn valaki nyíltan föltámad a király és a korona közhatalma ellen.”

Orlai Petrich Soma: Zách Felicián A fogalmi háttér

Ha a felségsértés mint bűncselekmény lényegét meg akarjuk érteni, elemeznünk kell a törvényeinkben és Werbőczy István Hármaskönyvében rögzített tényállásokat. Enélkül szinte lehetetlen megérteni a magyar történelem azon eseményeit, amelyek az uralkodó ellen lázadó, összeesküvő magyar főurak elleni „nagy” pereket meghatározták. 

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.