rubicon

Huszárok a szabadságharcban

„Óh huszár, huszár! Te vagy a magyar szeme fénye"
23 perc olvasás

A napóleoni háborúk során jelentősen átalakult a hadművészet, s a lovassági csapatnemek egyre inkább specializálódtak a korszerűnek tekintett hadrendekben. Ebben a megújulási folyamatban kitüntetett szerepe volt a huszárságnak mint a legsokoldalúbban, legeredményesebben felhasználható lovas fegyvernemnek. Talán meglepőnek tűnik, de leginkább az orosz cár hadseregében számítottak rájuk elit katonaságként. A 18. század második felében az igazi elitnek számító vértesek végleg eltűnnek a hadseregekből, az egységesülő lovasság leginkább a huszárság mintájára alakul át. A fegyverzettől és felszereléstől a harcászati módszereken át egészen a stratégiai alkalmazásig, ha különböző mértékben is, de tőlük került át a legtöbb elem. A fejlődés irányát meghatározó hadseregek mindegyikében volt már ekkor huszáralakulat. Az 1848–49-es szabadságharc ennek a lovassági reneszánsznak az időszakára esett.

Általánosan elterjedt vélemény, hogy a kézi tűzfegyverek tömeges elterjedése véget vetett a lovasság tündöklésének, amely egyre gyorsuló ütemben szorult ki a harcterekről, hogy aztán végleg eltűnjön a 20. század gépi háborúinak poklában. Nem árt azonban árnyalni a dolgot, mert valójában a változás trendje nem lineárisan gyorsuló, hanem kifejezetten hektikus

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.