A napóleoni háborúk során jelentősen átalakult a hadművészet, s a lovassági csapatnemek egyre inkább specializálódtak a korszerűnek tekintett hadrendekben. Ebben a megújulási folyamatban kitüntetett szerepe volt a huszárságnak mint a legsokoldalúbban, legeredményesebben felhasználható lovas fegyvernemnek. Talán meglepőnek tűnik, de leginkább az orosz cár hadseregében számítottak rájuk elit katonaságként. A 18. század második felében az igazi elitnek számító vértesek végleg eltűnnek a hadseregekből, az egységesülő lovasság leginkább a huszárság mintájára alakul át. A fegyverzettől és felszereléstől a harcászati módszereken át egészen a stratégiai alkalmazásig, ha különböző mértékben is, de tőlük került át a legtöbb elem. A fejlődés irányát meghatározó hadseregek mindegyikében volt már ekkor huszáralakulat. Az 1848–49-es szabadságharc ennek a lovassági reneszánsznak az időszakára esett.
Általánosan elterjedt vélemény, hogy a kézi tűzfegyverek tömeges elterjedése véget vetett a lovasság tündöklésének, amely egyre gyorsuló ütemben szorult ki a harcterekről, hogy aztán végleg eltűnjön a 20. század gépi háborúinak poklában. Nem árt azonban árnyalni a dolgot, mert valójában a változás trendje nem lineárisan gyorsuló, hanem kifejezetten hektikus hullámzás mellett volt kifelé mutató a lovasság számára. A 19. század első fele a magyar huszárság utolsó, de annál tündöklőbb fénykorát hozta.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
