Hortobágy

Magyar Szibéria? A Gulág és Szibéria képzete – főként az egykori táborlakók és leszármazottaik körében – fel-felvetődik az 1950–1953 között a Hortobágy és a Nagykunság pusztáin kialakított kényszermunkatáborokkal kapcsolatban. Olykor szakközleményekben is – okkal. Ennek a táborrendszernek a kiépítése és a táborélet körülményei számos hasonlóságot mutatnak a szovjet rendszerű belső gyarmatosítás és deportálás világával. A tábortípus legszembetűnőbb sajátossága – szovjet mintájához hasonlóan –, hogy működtetése kezdetén a tábori élet feltételeit maguknak a raboknak, a deportált családoknak kell létrehozniuk. („Tiéd a tábor, magadnak építed” – mondhatnánk a korabeli jelszó némi átalakításával.) Az első szállítmányok a pionírok. Velük alakíttatják ki a zárt tábori élet kereteit. A következő szállítmány a „készre” érkezik, amennyiben bírják a keretek. Többnyire nem bírják, mert folyamatosan érkeznek a szállítmányok. A tábort bővíteni kell, helyben vagy új helyszíneket keresve. Sajátos, mozgó szállásrendszer alakulhat ki így egy-egy parancsnokság alatt, esetenként meglehetősen nagy területen.