Adolf Hitler életpályáján a művészet meghatározó szerepet játszott. Hogy festő volt – nem szobafestő, mint oly makacsul él a köztudatban! –, azt mindnyájan tudjuk, de hogy szenvedélyes műgyűjtő, múzeumtervező (ha csak a fantázia világában is), építészeti, urbanisztikai látomások, belsőépítészeti ötletek, vázlatok alkotója, talán kevéssé ismert. Sőt mindezek mellett még a művészeti élet diktátora is. Hogy letörje a klasszikus 19. századi német festészet csillagászati magasságokba szökő spekulációs árait, bizonyos alkotások esetében saját jóváhagyásához kötötte a művek eladását. De ugyanígy befolyásolta saját korábbi műveinek piaci forgalmazását is. Az egykori szegény festő nem sejthette, hogy kommerciális ízű kis akvarelljei majdan német magángyűjtemények óhajtott kincsei lesznek, később pedig rejtegetni való vagy éppen elpusztítandó „bizonyítékok”.
Adolf Hitler 1906 májusában érkezett Linzből Bécsbe, azzal az elhatározással, hogy festőművész lesz. Bár Linzben szomszédjuk, a postamester állást ajánlott az igyekvő fiúnak, tán épp „híresen szép kézírása” miatt, Hitlert mégis a művészi hivatás vonzotta. A figyelmeztetést, miszerint mindez költséges és anyagi támogatók nélkül nagyon nehéz pálya, Hitler azzal hárította el, hogy Makart és Rubens is
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
