Hányan voltak a kicserélt hadifoglyok és elítélt kommunisták?

A hadifoglyok és elítélt kommunisták kicserélésének kapcsán felmerülő egyik legfontosabb kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia hadseregéből a keleti fronton megközelítőleg 2 100 000 fő esett fogságba, ezen belül a magyarok számát durva közelítéssel 500–600 ezerre teszik. Ezt a számot az évek során számos tényező apasztotta: a halálozások aránya (az orosz fogságban 1918-ig elhunyt magyarok számát a szakirodalom 300 ezer főben szokta megadni), a katonák egy részének hazatérése az újonnan alakult államokba, a Vörös Hadsereghez csatlakozottak csoportjai, valamint kisebb mértékben a hazatérés egyéni útjait választó, vagy a tábort elhagyó, a kinti életbe beilleszkedő katonák rétege.

A Vöröskereszt adataira hivatkozó Huszár Károly szerint 1918-ban mintegy háromszázezer magyar hadifogoly volt a felbomló cári birodalom egykori területén. 1920 elején Jungerth Mihály 120–130 ezerre becsülte a még fogságban lévők létszámát. Ennél valamivel nagyobb számmal találkozhatunk a gr. Széchenyi Viktor nemzetgyűlési képviselő interpellációjára adott külügyminiszteri válaszban 1920 februárjában (40 ezer fő Turkesztánban, 118 ezer Szibériában). Egy 1920. márciusi minisztertanácsi előterjesztés pedig 176 ezer főt említ. 1921 áprilisában az új külügyminiszter Bánffy Miklós Tomcsányi Vilmos Pálhoz intézett átiratában úgy fogalmaz, hogy a hozzátartozók 40–50 ezer egykori hadifoglyot várnak haza. A statisztikai adatok szerint 1922 őszéig a koppenhágai és rigai szerződések értelmében 3468 tiszti és 77 439 legénységi állományú hadifogoly érkezett vissza Szovjet-Oroszországból. A becsült és a tényleges számok közötti jelentős különbség nagy részét a fogságban elhaltak, illetve azok teszik ki, akik önként vagy kényszerből kint maradtak.

A kicserélt elítéltek száma nagyságrendekkel kevesebb volt ugyan, a revali, a rigai és a későbbi megbeszéléseken szereplő listák azonban ezen a téren is meglehetős bizonytalanságról árulkodnak. Litvinov a tárgyalások kezdetekor egy 166 nevet tartalmazó névsorral állt elő, majd egy úgynevezett A és B listával. Az elsőn szereplő 109 fő közül valamennyi kiadatásához ragaszkodtak, a második listán feltüntetett 275 főből pedig később kívánták megnevezni a kikérendőket. Leghosszabb életűnek a Ganyeckij által Jungerthnek Rigában átadott ún. 400-as lista, illetve ennek különböző variációi bizonyultak, ezt vették alapul a kicserélési arányszám meghatározásánál is (2500 tiszt 400 elítéltért cserébe). Az alkudozások során, ahogy a magyar kommunisták nyomására szovjetek fokozatosan emelték a tétet, különböző pótlisták készültek (73-as, 95-ös, 46-os stb.) a névsorok között voltak átfedések, voltak