Gyáva? Gyenge? Tehetségtelen?

XVI. La­jos fran­cia ki­rály XV. La­jos uno­ká­ja volt, s 1754-ben szü­le­tett. Ap­ja, La­jos Fer­di­nánd trón­örö­kös és any­ja, Szászor­szá­gi Má­ria Jo­ze­fa pél­dás há­zas­éle­tet él­tek. Saj­nos min­den ér­zel­mi ener­giá­ju­kat el­ső­szü­lött fiuk, La­jos Jó­zsef, Bur­gun­dia her­ce­ge ne­vel­te­té­sé­re for­dí­tot­ták, s nem sok sze­re­te­tet ta­nú­sí­tot­tak har­ma­dik fiú­gyer­me­kük, La­jos Ágost, Ber­ry her­ce­ge, a ké­sőb­bi XVI. La­jos iránt. Ami­kor pe­dig mind el­ső­szü­lött, mind má­sod­szü­lött fiuk meg­halt, vi­gasz­tal­ha­tat­lan­ná vál­tak, La­jos Ágo­stot már csak a „tö­ké­le­tes her­ceg” mél­tat­lan utó­dá­nak te­kin­tet­ték, és ezt mindun­ta­lan érez­tet­ték is ve­le. XVI. La­jost gyer­mek­ko­rá­ban nem sze­ret­ték a szü­lei – ta­lán ezért tö­re­ke­dett egész éle­té­ben ar­ra, hogy sze­res­sék őt, sze­res­se csa­lád­ja, ud­va­ron­cai és alatt­va­lói.

Min­den ta­ná­ra te­het­sé­ges, szor­gal­mas, ér­dek­lő­dő gye­rek­nek tartotta. Meg­ta­nult la­ti­nul, ola­szul, né­me­tül, spa­nyo­lul és an­go­lul. Éle­te so­rán több ezer köny­vet gyűj­tött össze, ame­lyek kö­zül több száz an­gol nyel­vű volt. A fran­cia En­cik­lo­pé­diát a zseb­pén­zé­ből vá­sá­rol­ta meg, brit la­po­kat ol­va­sott, s tíz­éves ko­rá­ban az­zal üd­vö­zöl­te a Fran­ciaor­szág­ba lá­to­ga­tó Da­vid Hume-ot, hogy ő az egyik ked­venc író­ja. (Hume egyik köny­vét még éle­te vé­gén, a fog­ság­ban is ol­vas­gat­ta: a le­fe­je­zett I. Ká­roly an­gol ki­rály­ról szólt…) Fő­leg a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok és a tech­ni­ka vív­má­nyai ér­de­kel­ték, de si­ke­res volt a ma­te­ma­ti­ká­ban is, és ti­zen­öt éves ko­rá­ban tér­ké­pet ké­szí­tett Versailles kör­nyé­ké­ről. Csak a tár­sa­sá­gi élet­ben, a bá­lok és az udvar vi­lá­gá­ban bi­zo­nyult si­ker­te­len­nek: ügyet­len, fé­lénk, nagy­da­rab, eset­len fia­tal­em­ber lett be­lő­le, aki könnyen za­var­ba jött.

Ami­kor 1774-ben, nagy­ap­ja ha­lá­la után XVI. La­jos át­vet­te a kor­mány­zást, el­ső ren­de­le­tei­vel csök­ken­tet­te a ke­nyér árát, és le­mon­dott ar­ról a 24 mil­liós ado­mány­ról, ame­lyet min­den ki­rály meg­ka­pott trón­ra lé­pé­se­kor. Dics­him­nu­szok árad­tak fe­lé, és a mo­nar­chia azon­nal vissza­nyer­te az öreg XV.