Fiume vagy halál

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország egyetlen kikötője, Fiume – amely 1868 és 1918 között speciális autonómiával rendelkezett, de a magyar koronához kapcsolódott – területi elhelyezkedésénél fogva nem maradhat magyar kézen. 

A párizsi békekonferencia (1919) a várost a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak ítélte, ami az olasz delegáció távozásához vezetett. Miután Olasz­ország a kivonulással nem ért el sikert, 1919. szeptember 12-én Gabriele D’Annunzio költő a Fiumei Légió nevet viselő szabadcsapataival elfoglalta a várost, és Carnarói Olasz Régensség – Reggenza Italiana del Quarnaro – néven városállamot hozott létre. 

D’Annunzio nagyjából egy évig fennálló államát már csak azért is érdemes nagyító alá venni, mert berendezkedése több szempontból is az olasz fasizmus előképének tekinthető. Noha a költő vállalkozása csúfos kudarccal végződött, az 1920. november 12-én aláírt, olasz–jugoszláv rapallói szerződéssel Fiume szabadállami státuszt szerzett, majd 1924. január 27-én a római egyezményben Belgrád elismerte Fiume Olaszországhoz csatolását.