Felvidéki magyar tragédia

1946 no­vem­be­ré­ben a cseh­szlo­vák kor­mány el­szán­ta ma­gát a ma­gyar­kér­dés bel­ső megol­dá­sa­ként em­le­ge­tett al­ter­na­tí­va meg­va­ló­sí­tá­sá­ra, a ma­gya­rok Cseh­szlo­vá­kia kü­lön­bö­ző ré­szei­re va­ló szét­te­le­pí­té­sé­re. A föld­mű­ve­lés­ügyi mi­nisz­ter 1946. no­vem­ber 15-én a Csehor­szág­ba ér­ke­ző szlo­vák me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ká­sok ün­ne­pé­lyes fo­ga­dá­sán ki­je­len­tet­te: „A kor­mány épp ezek­ben a na­pok­ban tár­gyal ar­ról, hogy vég­le­ge­sen megold­juk a szlo­vá­kiai ma­gyar­kér­dést. A ma­gya­rok­tól meg kell sza­ba­dul­nunk, és meg­sza­ba­du­lunk tő­lük azért, hogy a szlo­vák föld egy­szer s min­den­kor­ra a szlo­vák föld­mű­ve­se­ké le­gyen. Már a jö­vő hé­ten meg­kezd­jük a ma­gya­rok át­köl­töz­te­té­sét Szlo­vá­kiá­ból, és be­so­rol­juk őket a csehor­szá­gi me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ká­ba.”