Fehérvár az Árpád-korban

Szé­kes­fe­hér­vár ala­pí­tá­sá­ról a 14. szá­zad kö­ze­pén ké­szült, ko­ráb­bi ma­gyar kró­ni­kák szö­ve­geit fel­hasz­ná­ló és kiegé­szí­tő kró­ni­ka­kom­po­zí­ció – mely­nek egyik vál­to­za­ta a köz­is­mert Ké­pes Kró­ni­ka – a kö­vet­ke­ző­kép­pen szá­mol be: miu­tán a hon­fog­la­ló ma­gya­rok bir­tok­ba vet­ték a Kár­pát-me­den­cét, Ár­pád ve­zér „tá­bort ütött a Noé he­gyen, Fe­hér­vár mel­lett. Ez az el­ső hely, me­lyet Ár­pád ki­vá­lasz­tott ma­gá­nak Pan­nó­niá­ban, ezért Szent Ist­ván ki­rály, aki tő­le szár­ma­zott, ott a kö­zel­ben ala­pí­tot­ta meg Fe­hér­vár vá­ro­sát.” (Bol­lók Já­nos ford.) 

Fel­me­rül­het­ne ugyan a gya­nú, hogy a kró­ni­kás csu­pán a ké­sőb­bi