Németország legjelentősebb borvidéke a Rajna és mellékfolyói mentén alakult ki a középkor derekán. A Mosel menti dombokon, Trier környékén már a rómaiak telepítettek szőlőt a Kr. u. 2. századtól. Az itt készült bort nemcsak helyben fogyasztották, hanem Britanniába is exportálták. A rajnai borvidék kialakításában nagy szerepet játszottak a szerzetesek: a 9–11. században a bencések, majd a 12. századtól kezdve a ciszterciek. A borvidék leghíresebb, legjobb bort adó szőlőit a 9. század elején telepítették Rheingauban.
A bencések több tízezer hektár szőlőt telepítettek nemcsak a Rajna mentén, hanem frank földön és Elzászban is. A szerzetesekhez csatlakoztak a püspökök és káptalanok is, akik jobbágyaikat különböző kedvezmények nyújtásával igyekeztek rávenni a szőlőművelésre. A Rajna és mellékfolyói mentén a 7. és a 9. század között mintegy 40-ről 400-ra nőtt, vagyis megtízszereződött a bortermelő falvak száma. A szőlővel beültetett terület a 13. századig egyre növekedett. A bortermelő falvak a városokéhoz hasonló jogokat, kiváltságokat kaptak, s külső megjelenésükben is urbanizálódtak, falakkal körülvett kisvárosokká fejlődtek.
A vidék leghíresebb borát, a rajnai rizlinget a cisztercita szerzetesek fejlesztették ki. Az eberbachi kolostort Rheingauban 1136-ban alapították a Szent Bernát által küldött clairvaux-i szerzetesek. Ők azt tapasztalták, hogy a vidék nem alkalmas a korábbi hazájukból hozott, vörösbort adó szőlőfajták termesztésére, de a talaj és a klíma annál megfelelőbb a fehérborkészítésre. A rizling azután Eberbachból az egész Rajna-vidéken elterjedt. Jeles bortörténészek szerint a 12–13. században az eberbachi kolostor volt Európa legnagyobb bortermelő intézménye. A rajnai borok jelentős részét ezekben a századokban exportálták elsősorban Angliába, de jelentős mennyiségek mentek észak felé, a Hanza-városokba, Közép-Németországba és Svájcba is.
A 15. századra Elzász vált a legnagyobb termelővé: a strasbourgi piacon évente 100 millió liter bor cserélt gazdát. A rajnai borok viszonylag rosszul bírták a szállítást, és alacsony alkoholtartalmuk s az átlagnál magasabb cukortartalmuk miatt nem voltak sokáig eltarthatók. Ezen a 15. század végétől a kénezés segített, amelyet 1487-ben császári rendelet engedélyezett.
A bortermelés és a borexport rendkívül jelentős jövedelmekhez juttatta mind a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
