Európa mindig máshol van

Az „Európai Egyesült Államok” kifejezést először a Le Moniteur használta 1848 világmegváltó terveitől lázas februárjában, és az „Európa-gondolat”, a közös európai identitás eszméje azóta is sokszor és sokféleképpen bukkant fel a politikai elképzelések kavalkádjában. A második világháború utáni időszak sem kivétel ez alól. Ekkor különösen azért volt szükség az „összeurópaiság” újrafogalmazására, mert korábban a fasiszta jobboldal is előszeretettel használta az „Új Európai Rend” fogalmát, mely az anarchisztikus, liberális, kisállami Európával ellentétben hatékony fellépést ígért a „judeo-bolsevista-szláv” veszéllyel szemben.

Magyarországon a háború utáni újrakezdés, vagy ahogy Hamvas mondta: „feltápászkodás” nem volt feltétlenül dicső feladat. A kudarcot fel kellett dolgozni, a felelősöket meg kellett nevezni. A pszichológiából ismert közös szenvedés utáni megváltás érzése régi-új nemzeti identitást teremthetett. Az új nemzeti identitás belülről történő megfogalmazását azonban mind a patetikus, valódi tárgy nélküli bűnbánat, mind a kívülről jövő számon kérő kritika akadályozta.

Bár a háború különböző dolgot jelentett a kontinens keleti és nyugati felén – gondoljunk csak a soah számadataira vagy a szovjet csapatok által elkövetett