Erich von Falkenhayn

Falkenhayn ne­vét az utó­kor elő­sze­re­tet­tel kap­csol­ja öss­ze olyan – meg kell ad­ni, meg­le­he­tő­sen ijesz­tő – fo­gal­mak­kal, mint „a ver­du­ni vér­szi­vattyú” vagy „az el­len­ség ki­vé­rez­te­té­se”. Tel­jes jog­gal.

Ő volt ugyanis az az el­ső világ­há­bo­rús had­ve­zér, aki az el­len­fél em­be­ri erő­for­rá­sainak a vég­ső­kig tör­té­nő fel­emész­té­sé­re, el­lenál­ló ké­pes­sé­gé­nek tel­jes fel­mor­zso­lá­sá­ra irá­nyu­ló stra­té­giát a gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tás szint­jé­re emel­te. 

Az ún. anyag­csa­ták meg­ví­vá­sa a lé­nye­ge­sen na­gyobb tar­ta­lé­kok­kal ren­del­ke­ző an­tant el­kép­ze­lé­sei­be is be­­leil­lett, Falkenhayn azon­ban nem el­ső­sor­ban az el­len­ség ágyúi­nak, tank­jai­nak, pus­kái­nak, ha­nem ka­to­nái­nak gyor­sabb fo­gyasz­tá­sá­ra tö­re­ke­dett ab­ban a nagy­sza­bá­sú had­mű­ve­let­ben, ame­lyet 1916 ele­jén a fran­ciaor­szá­gi Verdunnél in­dí­tott. A gon­do­lat bi­zarr ke­gyet­len­sé­ge még a há­bo­rú ál­ta­lá­nos bor­zal­mai kö­zött is szem­beöt­lő. 

Alig­ha le­het cso­dál­ni, hogy „ta­lál­má­nyá­nak” kö­szön­he­tően Falkenhayn be­vo­nul­ha­tott a vi­lág­há­bo­rú nagy mé­szá­ro­sai kö­zé: a vér­szi­vattyú ugyanis csak­nem ugyan­annyi né­met éle­tet is kö­ve­elt, mint amennyit a front túlol­da­lá­ról ki­szip­pan­tott.