Élet a megszállt területen

A szov­jet tör­té­net­írás a né­met meg­szál­lást a fo­lya­ma­tos és tel­jes kö­rű ter­ror tom­bo­lá­sa­ként ál­lí­tot­ta be. Ez több szem­pont­ból sem áll­ja meg a he­lyét. Egy­részt azért nem, mert sok he­lyen a meg­szál­lók és a he­lyi la­kos­ság sok­kal tö­ké­le­te­sebb szim­bió­zis­ban él­tek egy­más­sal, mint a szov­jet ura­lom alatt. El­ső­sor­ban az A had­se­reg­cso­port te­rü­le­té­re, va­la­mint Uk­raj­na nyu­ga­ti és dé­li ré­szé­re, il­let­ve a Bal­ti­kum­ra igaz ez a megál­la­pí­tás. A leg­töb­bet szen­ve­dett te­rü­le­tek Fe­hé­ro­ro­szor­szág­hoz és Uk­raj­na kö­zép­ső, va­la­mint észa­ki ré­szé­hez tar­toz­tak. Itt is lé­tez­tek je­len­tős re­gio­ná­lis kü­lönb­sé­gek. Egy­részt azért, mert az el­fog­lalt te­rü­le­tek egy ré­szén, mint pél­dául a brjansz­ki er­dő­ben a szov­jet köz­igaz­ga­tás so­ha sem szűnt meg tel­je­sen. Eb­ben a kör­zet­ben a ha­ta­lom­át­vé­tel­re és a meg­szál­lás min­den­na­pos gya­kor­lá­sá­ra gya­kor­la­ti­lag csak a vá­ro­sok­ban és a na­gyobb köz­le­ke­dé­si út­vo­na­lak men­tén ke­rült sor. A fal­vak je­len­tős ré­szé­be az utak ál­la­po­tá­nak mos­to­ha­sá­ga és az orosz idő­já­rá­si vi­szo­nyok miatt ősz­től ta­va­szig gya­kor­la­ti­lag nem le­he­tett gép­ko­csik­kal el­jut­ni. Ezek­be a hely­sé­gek­be a né­met meg­szál­lás fegy­ve­res kép­vi­se­lő­je éven­te leg­fel­jebb egy-két al­ka­lom­mal lá­to­ga­tott el.

Né­met szer­vek Hit­ler uta­sí­tá­sai miatt el­vi­leg nem ve­het­tek részt a pol­gá­ri bí­rás­ko­dás­ban, de a fel­vi­lá­go­sul­tabb he­lyi né­met és ma­gyar pa­rancs­no­kok kény­te­le­nek vol­tak át­ven­ni az igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si felada­to­kat is. A kre­men­csu­gi né­met vá­ros­pa­rancs­nok 1942. feb­ruá­ri je­len­té­se kiemel­te, hogy „szin­te ijesz­tő, mennyi­re bíz­nak a he­lyiek a né­met pa­rancs­nok­sá­gok ob­jek­ti­vi­tá­sá­ban, ami­kor há­zas­sá­gi vi­ták­ban és el­tar­tá­si kér­dé­sek­ben kér­nek ta­ná­csot”.

A dé­li mö­göt­tes had­mű­ve­le­ti te­rü­let mintegy 6,5 mil­lió la­ko­sá­ból a né­met szer­vek 1942 nya­rán csa­lád­ta­gok­kal együtt két­mil­lió né­me­tek­nek dol­go­zó sze­mélyt lát­tak el (köz­tük a né­metor­szá­gi kény­szer­mun­ká­ra kül­döt­tek csa­lád­jait) – a la­kos­ság ma­ra­dé­ká­nak a piac­ról kel­lett be­sze­rez­nie az élel­mi­szert. Ez kü­lö­nö­sen a vá­ro­sok­ban szin­te le­he­tet­len feladat­nak bi­zo­nyult. Az