Egy nyughatatlan irredenta visszaemlékezései

„Öt ha­tal­mas fe­je­zet­be oszt­va, megír­tam a hét esz­ten­dő ke­ser­veit. […] Csak az igaz­ság ked­véért ír­tam meg mindeze­ket. Könyv e ke­ser­vek­ből so­ha­sem lesz. […] Ma­rad ké­zi­rat­nak. El­du­gom. El­du­gom egy fran­ci­ká­nus bib­lio­té­ka va­la­me­lyik, év­szá­za­dos por­ral be­le­pett pol­ca mö­gé, úgy, hogy én ma­gam se tud­jam, hogy hol van.”  – zár­ta le nap­ló­ját 1929-ben Zadravecz Ist­ván fe­ren­ces­ ren­di szer­ze­tes, tá­bo­ri püs­pök, a ma­gyar ir­re­den­ta moz­ga­lom és a Hor­thy-kor­szak el­ső év­ti­ze­dé­nek el­lent­mon­dá­sos, időn­ként bot­rá­nyos alak­ja. A pá­ter meg­le­pően őszin­tén és vi­lá­go­san ír olyan fon­tos ese­mé­nyek­ről, me­lyek­nek sok­szor fő­sze­rep­lő­je volt.