Dudás József

Dudás József a kádári dik­tatúrában az ellen­forradalmiság egyik fő szim­­­bólumává vált. Az ellene lefolytatott per megkezdése előtt már meg­született a döntés a halálbüntetésről, a per koncepciója pedig azok­ra a rémtörténetekre épült, amelyek már a forradalom alatt is a városi legendárium részét képezték. A Dudás ’56-os te­­vé­keny­ségéről szóló peranyagok olyan mértékben torzítják szerepét és személyiségét, hogy még az események körvonalait is ne­héz kibogozni belőlük. Az ismerősök és barátok visszaemlékezéseiből ugyanakkor egy olyan, nem hétköznapi szenvedélyességgel és igazságérzettel megáldott em­ber képe rajzolódik ki, akire min­den hevessége és extravaganciája ellenére tisztelettel gondoltak. 

„Még félholtra verve is elegendő energia volt benne ahhoz, hogy elvezessen tíz forradalmat” – elevenítette fel Gábori György Dudással kapcsolatos recski emlékeit. A forradalomban játszott szerepe a mai napig vitákat kavar, de az talán vitán felül áll, hogy Dudás József a magyar forradalom egyik kulcsfigurája. Megítélésének pozitív vagy negatív olvasata éppen ezért a forradalom egészének megítélésére is kihatással van.