Castro és a castroizmus

Fidel Castro ma a vi­lág leg­ré­geb­ben re­gná­ló ál­lam­fő­je, és a ku­bai rend­szer egyál­ta­lán nem lát­szik annyi­ra bi­zony­ta­lan­nak, hogy ve­ze­tő­je eset­le­ges vissza­vo­nu­lá­sa vagy ha­lá­la után azon­nal és au­to­ma­ti­ku­san összeomol­jon. Pe­dig a „szo­cia­lis­ta” Ku­ba el­ső pil­lan­tás­ra igen ked­ve­zőt­len geo­po­li­ti­kai po­zí­ció­ban van. La­tin-A­me­ri­ka „elő­re­tolt he­lyőr­sé­ge­ként” min­den­kép­pen ráil­lik a so­kat idé­zett szó­lás: „távol van az is­ten­től és kö­zel az Egye­sült Ál­la­mok­hoz”, ar­ról nem is be­szél­ve, hogy a Platt-cikkely