A budai szőlők és borok évszázadokon keresztül ismertek és közkedveltek voltak. Bertrandon de la Brocquiére francia lovag 1433-ban tett utazást Magyarországon, s budai látogatásáról egyebek mellett ezt írja: „Buda környéke rendkívül kies, a talaj pedig mindennemű élelmiszert bőségben szolgáltat, különösen kitűnő a fehérbor, mely tüzességét a számos meleg forrástól és az azokban lévő kéntől kapja.” Freyherr von Wratislaw 1591-es magyarországi utazásainak leírása ismét azt bizonyítja, hogy Buda képéhez szorosan hozzátartozott a szőlő: „Buda városa igen kellemes vidéken fekszik, egyik oldala magas szikla, mely részben szőlővel van beültetve.” Richard Bright angol orvos 1815-ben Magyarországot beutazván ezt írta: „Óbuda határa tele van szőlőkertekkel, itt kitűnő vörösbor terem. Ausztriában Budai bor néven ismerik és igen kedvelik.” A budai bor ma már csak emlék. Írásunk azt a hosszú időszakot tekinti át, amelyben viszont nagyon is valóság volt.
„Nietnagel Jónás nem dúsgazdag ember ugyan, legalábbis milliókat nem rak egyik zsebéből a másikba, de mint a polgári életben mondani szokás, igen jól bírja magát. Házán s kereskedésén egyetlen fillérnyi adósság sincs, s ámbár maga rendesen csak egylovas kasszekéren jár a városban, steinbruchi [kőbányai] vagy sashegyi pompás termésű szőlejéből mégis saját termetes nyolc német lova
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
